a negyedik napon érkezett meg a helyszínre az Igazság
de mivel meteoritot nem talált ezért ahogy mindenki más
ő is hazament
az égbolt lehet tiszta, pehelyfelhős,
bárányfelhős, fátyolfelhős és gomolyfelhős,
lehet lepelfelhős, párnafelhős, rétegfelhős,
esőfelhős és csillagos, lehet borult, zivatarfelhős,
viharos, lehet világos- és sötétkék, narancssárga,
fekete, lehet kondenzcsíkos, zúghat,
mennydöröghet, csiripelhet és gágoghat.
az égbolt sokféle, ahogy meghalni is sokféleképpen
lehet, példának okáért: erőszakosan, balesetben,
békében, ágyban, fronton, a saját
vagy épp más keze által, megszégyenülve, büszkén,
öregen, fiatalon, gyáván és bátran, magányosan és
gyászolókat hagyva magunk után, lezárva mindent
vagy dolgavégezetlenül, teljesen mindegy, mert
végül mind ugyanoda kerülünk:
megnyugtatóbb gondolat híján az égbe.
ha egyszer kiköltözök én is Németországba,
ezt a várost hagyom el először.
a papucscsoszogós boldogulást hagyom el.
de attól ez a város marad olyan, amilyen volt:
egy dohányszagú öregúr, aki ül, egyre csak ül
a Duna–Tisza–Duna-csatorna partján,
jóval az aranykorán túl, ha kérdezik, unokája
nincsen, csak néhány testvérvárosa, de mind közül
ő vihette volna a legtöbbre, ha nem hal meg Tito,
ha nincs az a fránya háború, csak ezek ne történtek volna –
ül így a csatorna partján, Újvidék és Szabadka
közt, és egyre csak relativizál.
Ha egyszer kiköltözök én is Németországba,
megtanulok valami szakmát. majd csempét
rakok, mert ha ránézek a csempékre,
annak a munkának látható eredményei vannak.
ott nem lesz más, csak centiméterek és milliméterek.
ezt a verset itt például hiába nézem már napok óta,
egyre csak kiáll belőle, egyenetlenné teszi a honvágy –
így hát áthúzom, mintha várostáblán a helységnevet.
avagy hol lakik az igazság?
három napja történt egy csoda ma már csak mindenki röhög rajta
mint egy becsapódott meteorit hűlő helye
lyukat égetett a tények közepébe
az első napon csak álltak ott álltak a közepében és nézték
körülöttük tényszilánkok de ahol álltak hiába nézték
onnan hova lettek a tények
és felszólalt az első szónok
habár ez itt egy lyuk mondta jól látjuk valami helyett van itt
de ha megnézzük mégiscsak tényszerű
és emlékezhetnénk rá jobban
milyenek voltak a tények a csoda előtt
de akik hallgatták már az első napon elkezdtek felejteni
a második napon már senkit nem érdekeltek a tények
sokkal inkább az hogy ezért a csodáért ki lehet a felelős
kinek a jóvoltából állnak ott a semmi közepén
és felszólalt a második szónok
tudom mi a dörgés mondta a dörgés a politikusok
böfögése és ti voltatok a vacsora
zsidók oroszok amerikaiak morajlott a tömeg
kommunisták fasiszták valaki megemlítette Istent is
de őt egy tényszilánkkal agyonszúrták
a harmadik napon már senkit nem érdekelt a csoda
méghogy csoda? röhögött a harmadik szónok hát nem látjátok
hogy ez itt egy meteorit helye?
és tényleg bólogattak és röhögtek vele ők is
a negyedik napon érkezett meg a helyszínre az Igazság
de mivel meteoritot nem talált ezért ahogy mindenki más
ő is hazament
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2020. március 14-i számában.)