ma Vian a cigány fuvaros lova jutott eszembe
reggeltől estig egyedül húzta a rönkökkel
megrakott szekeret az állomás és a tűzifát
vásárló kuncsaftok lakcíme között
ma Vian a cigány fuvaros lova jutott eszembe
reggeltől estig egyedül húzta a rönkökkel
megrakott szekeret az állomás és a tűzifát
vásárló kuncsaftok lakcíme között
a korbácsütések nyomai mint zebracsíkok
futottak végig a ló combjain és hasalján
csipás véreres szeme folyton mozgásban volt
készen állt mindig az ütéssel jelzett indulásra
bőre és izmai állandó remegésben jártak
a legyeket űzte így vagy csak a félelem
a folytonos stressz ingerei voltak
gyermekként ezt nem tudtam megítélni
hetek óta esett az utakon térdig ért a sár
akkor még csak a főút volt aszfaltozva
a traktorok és teherautók mély árkokat
ástak az út közepébe néhol meggyűlt a víz
amit a járművek a járókelőkre fröcsköltek
a bükkfával megrakott szekér el-elakadt
a kerekek küllői nem látszottak
csak csöpögő sárkerekek mozogtak
hol gyorsabban hol lassabban
majd belesüllyedtek tengelyig az iszapba
Vian ijesztő fejhangon biztatta
a megfeszült izmokkal iparkodó lovat
a korbács megállás nélkül hasította az állat bőrét
a kiserkenő vértől piros lett a korbács
orrán és száján csorgó nyálát mohón itta
a ragadós föld
fújtatva és fájdalmas nyerítéssel tiltakozott
a sárba ragadt szekér nem akart mozdulni
hiába feszült neki minden erejével
a korbács egyre szaporábban csapott le
a szidalmazás egyre durvább lett
Vian megfogta a kantárt és húzta csak húzta
a zabla elszorította a ló orrjáratát
levegőt is alig kapott szeme kiguvadt
szájából és orrából a váladék a gazda
eltorzult arcára fröccsent az elengedte a kantárt
és a ló hasát kezdte korbácsolni őrült elszántsággal
az ugrott egyet a hám megfeszült
hátsó lábai megcsúsztak az elsők megbicsaklottak
teste csattanva elterült a pocsolyában
Vian gyűlölete és elkeseredése ekkor tetőzött
a fetrengő állatot káromkodva verte rugdosta
az még megpróbált felállni de ereje elszállt
fújtatása is egyre gyengült feje a sárban
egyik szeme látszott csak
nem tudom már felidézni mi volt abban a tekintetben
csak azt tudom hogy sírni kezdtem
és szégyelltem ezért magam
a nagyfi uk nem sírhatnak
még láttam ahogy elveszti a fényét az a szem
amit soha nem felejtek és akkor
rúgott még egy utolsót a ló
Vian elterült a habos sárban
káromkodott akkor is amikor kihúzták
szikár testét a latyakból
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)