Vajon hogy nézne ki egy zombiapokalipszis a tizennegyedik században, ahol a lovagok még talpig vasban, hatalmas buzogányokat lóbálva szaladgálnak a bástyarendszerek tetején? Erre a kérdésre keresi a választ Bíró Szabolcs a legújabb kötetében.
Vajon hogy nézne ki egy zombiapokalipszis a tizennegyedik században, ahol a lovagok még talpig vasban, hatalmas buzogányokat lóbálva szaladgálnak a bástyarendszerek tetején? Erre a kérdésre keresi a választ Bíró Szabolcs a legújabb kötetében. A csallóközi szerzőnek nem idegen ez a korszak, az elmúlt nyolc évben hét kötete jelent meg, amely a középkorban játszódik: az Anjouk-sorozat első hat kötete, és az ehhez tartozó előzményregény, a Non nobis Domine. A szerző tizenöt kötetben tervezi feldolgozni a tizennegyedik század magyar történelmét, elsősorban Anjou Károly és Anjou Lajos uralkodását. Bíró Szabolcs, miután megír három kötetet az Anjouk-sorozatból, mindig tart egy kis pihenőt, és valami teljesen újjal foglalkozik. Ebben az esetben a hatodik könyv megjelenését azzal ünnepelte, hogy megírta a Lázár evangéliumát, ami tavaly áprilisban jelent meg.
Bíró Szabolcs nem ment szabadságra, sem a történelmi keretet, sem jól ismert karaktereit nem küldte vakációzni. Találkozhatunk Anjou Lajossal és testvéreivel, Istvánnal és Kálmánnal, Piast Erzsébettel, Toldival és Lackfi vajdával. Ezen kívül viszont teljesen elszabadul a szerző fantáziája. Sokkal több történik annál, hogy a pestis helyett a zombivírus terjed el Európában. A zombi témakört mind a filmek, mind a könyvek terén rengeteg szerző körüljárta már, mindenki próbált valami sajátosat hozzátenni a témához, de talán ennyire messzire az alapoktól és a fősodortól kevesen merészkedtek. A középkorban, ahol a fertőző betegségekről még semmit sem hallottak, az anatómiai ismeretek pedig kimerültek annyiban, amit az állatokról tudtak, lőfegyver és információs háló nélkül pillanatokon belül elterjed a fertőzés. A hírnökök nem elég gyorsak, hogy időben figyelmeztessék a várakat és falvakat, a királyi udvar kétségbeesetten próbál új központot találni, ahonnan az országot újra fel lehet építeni, és próbálnak rájönni, hogyan lehet megölni az élőhalottakat, miközben folyamatosan vesztik el szeretteiket, bajtársaikat.
A Lázár evangéliumában, melynek alcíme Apokrif történelmi rémlátomás, nem spórol a szerző sem a véres jelenetekkel, sem az izgalmas karakterekkel. A részletesen kidolgozott történelmi környezetben remekül elhelyezett zombik egyáltalán nem tűnnek ki. Az, ahogy megjelennek, ahogyan az emberek lépésről lépésre ismerik meg őket, és ahogy a túlélést tanulják, teljesen logikus. Nem kezdenek el baktériumokról, fertőzésről vagy nem korhű dolgokról filozofálni a karakterek. Végig a középkorban maradunk, annak megfelelően reagálnak a szereplők. Annak ellenére, hogy a szerző a koronavírus kínai megjelenése előtt már fél évvel elkezdett dolgozni a köteten, rendkívül meglepő ugyanolyan túlélési és megelőzési módszerekről olvasni, mint amilyenekben tavaly márciustól élünk. Az élelmiszerek felhalmozása, tartalékok létrehozása, karantén, távolságtartás, és a helyenként kétségbeesett megoldáskeresés egy világméretű problémára, mind megjelennek a kötetben. Szembesülünk a félelmeinkkel, és hitet meríthetünk a lovagok dicső helytállásából.
Bátran ajánlom a Lázár evangéliumát minden tizenöt év feletti olvasónak, azoknak is, akik nem olvastak eddig még semmit a szerzőtől, és azoknak is, akik nincsenek otthon a történelmi regény zsánerében. Rendkívül izgalmas, szórakoztató olvasmány, ha egy kis borzongásra és félelmeink legyőzésére vágyunk.
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma, Athenaeum Kiadó Budapest, 2020
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)