Amennyire egyszerű a kérdés, annyira nehéz a válasz. A könyv hónapjában viszont nem is létezik ennél aktuálisabb téma. Nehézségét elsősorban az okozza, hogy teljesen szubjektív a válasz. Egy érzelemmentes gép azt válaszolná, hogy összekötött fehér lapok, fekete nyomtatott kommunikációs szimbólumok sokaságával. Egy embernek, legyen az akár még olvasni nem is tudó óvodás, vagy már épp ezeket a szimbólumokat elsajátító iskolás, vagy akár egy felnőtt, nyugdíjas, orvos, tanár vagy író, mindenkinek mást jelent.
Vörös Bathó Éva
A varázslat jut róla az eszembe. Három szempontból határoznám meg. Az első az, amikor csak ki szeretnék kapcsolódni, és kezembe veszek egy jó könyvet, amely egy más világba repít, kizökkent a mindennapok mókuskerekéből, rabul ejt, a képzelet szárnyán barangolhatok az előttem megjelenő helyszíneken, történetekben. A második szempont, amikor tudást merítek belőle, akár szakmai, akár lélektani értelemben. Elgondolkodtat, megerősít, olykor átterel egy más gondolkodásmódba, szemszögbe, ami esetleg addig nem tűnt fel a mindennapi, berögzült gondolkodási és cselekvési sémák miatt. A harmadik szempont a kedvencem. Óvónőként napi szinten nyitom ki a könyveket, vagy tanulom meg belőlük az igazi „varázslatot”, ami nem más, mint a mese. A gyermek számára a felolvasott és élőszóval elmondott mese sokrétűen fejleszti a képzeletét, szókincsét, logikai gondolkodását, oldja a belső feszültséget, formálja a személyiséget, figyelmet tart fent, amivel megtanul koncentrálni, mindezek együttese adja a gördülékenyebb óvodáskorváltást kisiskolásra. Éppen ezért kérek minden édesanyát, édesapát, nagymamát és nagypapát, csak napi egy mesét olvassanak rendszeresen a kicsiknek, addig a korig, amíg igénylik azt (még iskolás korban is)! Ha tanácsolhatnám, legyenek azok népmesék, mert eszenciájuk van, mint ahogy egy könyvnek illata!
Zuber Szilvia
A könyv számomra terápia, ami kikapcsol, feltölt, ha szakirodalom, akkor tanít és tágítja a horizontom. Mindenképpen értékes és fontos eszköz, amivel többé válhatok. Mivel írni is szeretek, szókincsbővítésre szintén kiváló.
Lakatoš Hajnalka
Borító, lapok, fekete betűk több száz sárgás vagy épp fehér oldalon, és mégis sokkal többet jelent mindennél. Menedék, kaland, szeretet, izgalom, ha épp arra van szükségem, bölcselet, ami lendületet, hitet és erőt ad a másnaphoz. A könyv számomra azt jelenti, amit a focistának a labda, az úszónak a víz, a festőnek az ecset. Mindent. Ahogy nem létezhetnék oxigén vagy víz nélkül, úgy olvasás nélkül sem. Egyszerűen létszükséglet.
Hudár Zoltán
Olvasás közben érzem azt, hogy jó helyen és időben vagyok. Ez az a tevékenység, ami nemhogy elfáraszt, épp ellenkezőleg, cselekvésre késztet, motivál és garantálja az állandó fejlődésemet. ,,Tanulni, tanulni, tanulni!”’ Mondhattam volna én is.
Neszméri Tünde
Gyermekkoromban édesanyám minden este olvasott nekünk, a testvéreimmel néha összevesztünk, melyik mesét szeretnénk hallani, olyankor anyukám részéről a kompromisszumos megoldás az volt, hogy mindegyikünk kívánságát teljesítette, bizony sokszor berekedt. Gyermekkori emlékem az is, hogy nagyszüleim minden este olvasnak, nem csoda, hogy én is a könyvek szerelmese vagyok. Ezt örököltem, ezt láttam példának. Azt szoktam mondani, a gyerekeknél szinte mindegy, mit, csak olvassanak, hogy rákapjanak a művelődésre, mert minden könyv egy világ, amiben a szerzőn kívül én is ott vagyok, az én tudásom és tapasztalataim is, amiket egy regény által tovább bővíthetek, és színesíthetem a fantáziámat is. Nehéz megmondanom, melyik a kedvenc könyvem, azt is, ki a kedvenc íróm, mert több is van. Mostanában a kortárs írók műveit olvasom, és történelmi regényeket. Időnként egy-egy könyvhöz én is hozzájárulok, írásokkal, fényképekkel, vagy szerkesztői munkával. Számomra így kerek a világ.
Varga Emese
Kevés dolog van, amihez annyira ragaszkodom, mint a könyveimhez, talán amiatt, mert a könyveket nem tárgyakként kezelem. Folyamatosan van nálam olvasnivaló, ha nem kötetben, elektronikusan mindenképp. A könyv számomra menedék, hű társ és tanácsadó, munka és szórakozás, múlt és jövő. Meghatározza hétköznapjaimat és ünnepnapjaimat egyaránt. Talán egyike azon „kellékeknek”, melytől embernek érzem magam.
Vincze Gábor
A könyv szent tárgynak számít, az egyetemes kultúra egyik legfontosabb közvetítője. Ablak a világra, ami klasszikus papíralapon és elektronikus formában is ugyanolyan hatásos tud lenni.
Balga Zoltán
A könyv több mint illatos papírköteg, hasznos ajándék vagy éppen lefekvés előtti altató. A könyv más. A lélek szomját csillapítani óhajtó szerelmes, társ, barát, aki a maga teljes valóságában kitárulkozik előttem, megosztja velem mindenét. Rám bízza önmagát. Bensőséges önátadás ez. Így táplál, ha kell, vigasztal, vagy színezi fekete-fehér világomat. Őszinte elbeszélő, aki nem rejteget részleteket, nem torzítja vagy szépíti az emlékezetébe ágyazott történetet. A tudatomba ordítja a valóságot!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)