Azt írta az angyal, hogy
udvaroljak egy kicsit, nem
lesz semmi baj. Ma van
a szűznek neve napja.
A súgó hangja
Azt írta az angyal, hogy
udvaroljak[1] egy kicsit, nem
lesz semmi baj. Ma van
a szűznek neve napja.
Gondoltam, veszek egy szál
piros rózsát. Trolival mentem.
Elszívtam egy cigit
a sarkon a koldussal.
Régen volt itt egy virágbolt,
a koldussal szemben. Megszűnt.
Le volt engedve a redőny.
Nem kapott virágot a szűz.
Nincs semmi baj. Nincs váza
sem. Megírom az angyalnak.
Isten néha megzavarja
az embert. Vannak városok,
ahol nincsenek szökőkutak.
Az eső esik. A halászhajók
kivetik hálóikat. Akadnak
másféle városok[2] is. Balszerencsét[3]
hoz az ügyvéd és a pap.
A szökőkút[4] télen nem üzemel.
Leeresztik a vizet. Aprópénzzé
változnak a halak. A törvény[5]
nem segít. Isten szereti
az ember apró fényeit.
Tavasszal halak úsznak
a kútban. Koldusok fürdenek.
Kipakolom a táskát.
Tartom magam szigorúan
a valósághoz. A napsugár
is kormos volt. Kiveszem
a szerződést. Az aláírás
elmosódott. Mentem, mintha
a jászolhoz. A papír
eredeti. Az adatok is
hibátlanok, mint a csillagok.
Népdalok ritmusát kattogja
a vonat. A pénz álmomban
is pénz. Varázsigét hímez
zsebkendőmre a menyasszony.
Az örök valóság[6] három nap.
Pomádé. Ezért a szóért
a tengerbe megyek. Egymást
hívják a szirének, nem
engemet. Lehajlok a tenger
fenekére. Nem merhetek.
Kiterült az éj, mint
az elkábult beteg. Tálcán
fejem. Nem a tánc a cél.
A tánc[7] az indok. Zsakettem[8]
jól szabott. Majdnem bolond
vagyok. Osztrigahéj.
A lépcsőházból visszafordulok.
Ahogy egy udvaronc.
Egy kicsit meghalok.
Gus felesége[9] meghal.
A szomszéd[10] telefonál.
Bert még nem járt
a harmadikon. Marco
Eddie arcába köp.
Willy Loman szereti
a sajtot. Ágoston Platónt
olvas és dzsesszkoncertre
jár. Gus[11] meghal. Hajnalban.
Egy taxiban. Miben
különbözik ez a vers
attól, amit Gábor[12] olvasott?
Mindenki meghal.
Larry eladja az új kocsit.
Mire meggazdagszom, alig
marad mondanivalóm.
Megjártam a hadak útját,
nem tartottam lovam száját,
nem tartottam lovam száját,
most siratom magam baját.
Írtam egyszer egy drámát
csupa miszterről. Az egyik
miszter varázsló volt. A másik
miszter áruló. A harmadik
miszter kezet mosott. Nagyon
nehéz az éjszaka. Álmomban
vonaton érkezem idegen
városba. Erről beszélek.
Mentem. Két öklöm
ronggyá dagadt kezemben.
Zöld fényt öntött rám
a hold. Köpenyemen egy
méla folt. Dalolt a szív,
szöveget írt hozzá
az értelem. Van olyan
hajnali szépség, ami
kegyetlen, hajnalban
ráhajolt a holt, de
a hajnal hajnal sose
volt. Sötét[13] a hajnal.
Beesteledtem. Múzsám
eszmévé foszolt.
Egy bemutatkozó hangverseny
bármikor megtörténhet.
A magnó nem működik.
Lacinak elmeséltem, hogy
drámát írok a három
királyról, úgy sem értette
volna. Az emberek
olvasmányaikban[14] legszívesebben
saját eszüket csodálják.
A hegedű, a cselló, a hárfa
vasárnap, a klarinét,
a fuvola, a zongora hétfő.
Az almának és a véletlennek
szerepe van a nevek.
A lélek helyén fekete
árnyék. A gondolat össze-
vész mindenkivel. Aludni
kellene. Kergezé látja
önmagát. Tükör. A szavak
sorrendje megváltoztathat.
Fölösleges volt semmilyen
verset írni a semmiről.
A súgó hangja nem látszik.
A színész szája hallható.
Az ősz levelei közé ősz
hajszál vegyül. A lányok
szerelmesek. A férfiak
okos fejét lehúzza a gond.
A csoda[15] lényege szerint
valósággá teszi azt, ami
nincs. A zene például.
A zongora. A fekete-fehér
hangok először harapnak,
aztán simogatnak, aztán
újra harapnak. A kéznek
előtte melegben kell
töltenie az éjszakát. A kéz.
Ez egy régi szó. Ahogy a hab.
Nincs. Most jöttem ki,
most jöttem elő, most
kerültem elő. Gyengék
a tiszták, ennyit mondhatok,
nincs jó megoldás. (Egyedül[16]
imádkozom. A hegyen egyedül.)
Az uszodában az egyik folt[17]
olyan, mint „anya gyermeke
testét a fény felé” vagy
„tükröt tartó nő” (hiúság).
Elmúlt a nyár. A férfi
feje a nő fejét. (Egyedül.)
A gyermek teste a tükör.
[1] „Udvarolsz egy kicsit Marikának, aztán nem lesz semmi baj.” Idézet Gábor leveléből.
[2] „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.” Mt 16, 21.
[3] „Önök bizonyosan nem tudnak róla, de valami mulatságos dolog történt. Ugye látták, hogy ezek itt milyen zavartan köszöntek nekem? Azért van ez, mert ügyvéd vagyok. Errefelé balszerencsének tartják, ha valaki az utcán ügyvéddel vagy pappal találkozik. Ha meglátnak bennünket, rögtön valami szerencsétlenségre gondolnak: ezért ha tehetik, inkább elkerülnek.” Miller, Arthur: Pillantás a hídról (in Drámák, 1969, 381).
[4] „Álltunk naphosszat a piazzán és hallgattuk a szökőkutat, mint a madarak.” I. m. 398.
[5] „Csak Isten szolgáltathat igazságot.” I. m. 449.
[6] „Az egyetlen – mondta –, amire törekedhetünk, hogy mélyebbé váljunk.” Szecsődi Tamás Leó: Vándorbot nélkül (2007, 33, 20. lábjegyzet).
[7] „Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.” Mt 14, 6-7.
[8] „Zsakettem jól szabott, gallérom tiszta és kemény,
Nyakkendőm nem hivalkodó, ízléses tű tartja helyén –
(Megjegyzik: „Pipaszárlábú szegény!”)
Vakmerőn
A mindenséget ostromoljam?
Egy perc elég idő, hogy
Döntés, majd ellenérv szülessék és omoljon.” Eliot, Thomas Stearns: J. Alfred Prufrock szerelmes éneke.
[9] „Nyáron a hőség perzsel,
ősszel a szél hegedül.
Szép hölgy úszik a tóban
anyaszült meztelenül.
Ej, ez aztán disznó nóta. – Szünet. Csomagol – Mit gondol, Gus, csinál-e valamit ez a Mr. Roosevelt, hogy jobb világ legyen?
Énekel
A dalnok, az ifjú, hadra kel,
vár rá a sír…” Miller, Arthur: Két hétfő emléke (in Drámák, 1969, 333).
[10] „A lány megfordul, hogy elszaladjon, de Gus könyörtelenül megmarkolássza a fenekét.” I. m. 334.
[11] „LARRY Mit csinált?
AGNES Mit mond?
JIM Gus meghalt.
KENNETH Gus meghalt!” I. m. 371.
[12] „Amikor néha járkálok itt a parkban,
Majdnem felém int/felül, vagy suttog valamit. Eldöntheted.
Azt mondod, nem kéne itt lennem, nagyon messziről. Aki vár, az úgy elnehezül.” Mezei Gábor: Néha járkálok itt a parkban.
[13] Bocsássátok meg, hogy este lett.
[14] „Tudja – mondta – száz éve élek.
Aranyban, szarban. Mert az élet
egy paródia, paradoxon,
rajtam a sor, mégsem én osztom,
ha mégis én, elűzöm Istent,
rendet teremtek fenn is, itt lent,
az ítéletet elhalasztom.
És tudja, egyszer az az asszony…” Orbán János Dénes: Vanek úr Párisban.
[15] Ez a mondat is Rejtőnél olvasható.
[16] „Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában.” Mt 14, 23.
[17] „És ezt nem csak én állítom, ugyanezt mondta a nagy Leonardo da Vinci is, amikor a firenzei utcájukat övező, málló vakolatú falakon tátongó foltokban mesebeli tájakat, állatokat, az óceánt átszelő hatalmas hajókat fedezett föl.” Otxoa, Julia: A szarvasmarhák esztétikai érzéke (in Különös küldemény, 2007, 115).