Ma rendet raktam a polcomon.
Nagy port kavartam, csak amiatt pislogtam többet.
Előkerült a nagyapám régi pipája,
És előkerült egy régi fotóalbum.
Ma rendet raktam a polcomon.
Nagy port kavartam, csak amiatt pislogtam többet.
Előkerült a nagyapám régi pipája,
És előkerült egy régi fotóalbum.
Értetlenül néztem magam elé.
Minden képen egy-egy ismeretlen alak.
Itt egy londoni kép.
Milyen szép!
Ott egy fagyi. Már nem tudom, kivel nyaltam.
A következő képen valakit csókolok,
Emlékszem, előtte a füledbe súgtam:
Lázas vagy! A szerelem lázától gyöngyözik homlokod.
Ma rendet raktam a polcomon. Letöröltem a szívemről a port.
Előkerült pár megritkított emlék,
S ahol régebb lilában fürdött az égbolt,
Onnan most valaki sóváran legyint:
Már nem emlékszem, hogy kikkel csücsörítek a képen.
Elfelejtettük egymást. De most úgy írnék neked újra!
Úgy megismernélek megint!
De nem teszem. Nem akarom magam visszatáncoltatni.
Csak hagyom, hogy hidd, nem az ártatlanságom az
egyetlen, amit nem kaptál meg tőlem.
Többet nem takarítok a polcomon.
Nem hagyom, hogy az elszálló porszemed forrást fakasszon.
Inkább maradok a piszkos szobámban,
Úgyse engedem, hogy újra átlépd a küszöbét.
Kettőnknek talán csak így marad minden ép.
S nekem csak így marad tiszta egy üres fotóalbum.
Marosvásárhely, 2020. május 14.