Szegény, bolondos, Cristoforo fattya, én,
hajóm Kelet felé ma is Nyugatra tart,
s remélek még csodát, hogy révbe ér a vén…
De bősz habok prédája lett a Móka-part!
Vágyak vizén
Ha néha-néha múzsacsókra ébredek,
s az ágymeleg tömény csodája visszatart,
a vágy szilaj vizén kis csónak szédeleg,
és ott a kisgyerek, ki száz mesét akart.
A gondolat röpít, s akár az éji szél
dagasztja már fehér vitorlavásznamat,
ma újra Indiába hív a régi cél,
a fűszerillatár, no és a száz zamat.
Szegény, bolondos, Cristoforo fattya, én,
hajóm Kelet felé ma is Nyugatra tart,
s remélek még csodát, hogy révbe ér a vén…
De bősz habok prédája lett a Móka-part!*
*Móka – érmihályfalvi sekély vizű patak
Trianon
A lárma elcsitul, s haláli csend lesz,
amit megírt a sors, beteljesül.
Az ég le nem szakad, világi rend ez,
a lelkeken ma cédabéke ül.
A koncra hajt, ki egykor összenézett,
s a cinkos félmosollyal konstatál,
hazánkra, mint tiló lesújt a végzet,
zsarát ropog, s körötte áll a bál…
Fél(sz)szonett
Ne nézz reám, mert érzem én, hogy végem,
e szalmatest azonnal lángra gyúl;
elégek itt a szép szemed tüzében,
s a hamvam, ó, az út porába hull.
De semmi vész, a mennybe száll a füstje,
e tiszta lélek hófehér ezüstje,
s a csillogása téged ejt rabul!
Whisky rendel!
Jú Esz Éjből jött haza
néhány hétre Frenki;
akár egy sztár, oly laza,
egy jenki nem senki!
Büszkén rakja az eszét,
mint egy gróf, úgy raccsol,
szégyen a magyar beszéd,
félinglisre kapcsol:
„Háudujudú, máj dárling!
Mi a nyúz felétek?”
„Aranylánc és fingör ring
meg bjutifull vétek!”
Bjudira sem jár gyalog,
mindig fenn az orra,
„Whisky rendel!” – fanyalog
a bogácsi borra.
Kint égnek a levelek
pörpölbe meg pinkbe,
bent görlökkel enyeleg
sokcsillagos ingbe’.
Seggén Lévisz farmere,
kojotbőr a csizma,
big mani a partnere –
szeköndhend karizma!