teremtett
világok határán
túlról jöttem feléd
altatónak
kutyák vonyítása
szólított fel
eskütételre ellened
Határjáték
teremtett
világok határán
túlról jöttem feléd
altatónak
kutyák vonyítása
szólított fel
eskütételre ellened
felálltam
a te cipődben
sétáltam el melletted
árnyékod
körvonalát filccel
rajzoltam
ellenségeid hátára
én láttam őket éjjel
amikor rólad álmodtak
szempillájuk kihullt
megfeszült arcok
vártak rám
aki én aki te akik ők
nagy ellentétre
játszanak szabályok
nélküli sakk-
táblámon neveikkel
betűiket egyesével
ízlelem ejtem ki kezemből
felveszem újra összerakom őket
saját szavaimmá alakulok
veszteségemben
teremtett
világok határán
túlról jöttem feléd
teremtett
világok határán
túlra utazom előled
Szarvasként élni
Tamási város története
A sűrű erdő sötétjében gombák
fehérlettek, ágak reccsentek lába alatt.
Menekülni próbált, lihegve futott,
nyomában száz meg száz fekete alak,
suttogó hangjuk megtöltötte a fák odúját,
az odúkból mókusok ugrottak, a baglyok
elnémultak, az egyetlen tiszta vizű tó
zöld fényben tündökölt, rontás alá került
minden élő, hatalma alá hajtotta a létezést
a dermedt hideg, ködbe burkolózott titkainak
milliója, lecsapni készült azokra, akik az igazat
elhallgatták. Rohant, rohant, megállás nélkül
tört előre a rengetegben, karcolták a megtörten
lehajló fák. Megállt, hogy sebeit megtörölje,
majd mohatakaróval rajta elnyomta az álom.
Ébredéskor nem tudott felállni, négy lába volt,
újra járni tanult, fejét nehéznek érezte, agancsai
nőttek. Fény töltötte be a teret körülötte,
szőre csillogott, a tóhoz ment, hogy igyon,
tiszta vizet kortyolt, nem üldözték többé ellenségei.
Távoli bőgést hallott, válaszolt,
a természet befogadta őt.