Ami a mélyben könnyű ringatás,
a kikötőben hajókat borít fel,
a partszegélynél sziklákat farag.
amőba
mozdul a szempár, bírna-e húszig,
száraz a felszín éle-homálya,
számos amőba hömpölyög, úszik,
színtelen arcát fényre dobálja,
nézi a semmit, nézi a semmi,
fárad a gond, és fárad a partja,
ebből a pontból bárhova menni,
sátor a fáját venni akarja,
romlik a rend is, minden alakzat,
foszlik a háttér, mint puha koszfolt,
hallgat az orvos, hallgat a magzat –
elfeledődik mind, ami rossz volt.
Hullám
Ami a mélyben könnyű ringatás,
a kikötőben hajókat borít fel,
a partszegélynél sziklákat farag.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)