Keszthelyi György | Versek

Keszthelyi György 2021. április 12., 06:55

Szunnyadnak a missziós papok,
elfekvő, száraz farönkök között,
amíg a betegszállító utánfutó
felmarkolja és elviszi őket.

Takáts Márton: Breakfast time (Riyadh) (olaj, vászon, 90 × 120 cm, 2019)

Húsvét
Deszkával, gázolajjal
tivornyáznak a mesteremberek,
kék babfáról álmodik a nepáli vendég,
keresztet is vetne, ha tudna.
A magyar betyár meg fapofával
legyint egyet a történelemre,
párbajra szólítja a sorsot,
és naponta kényszeredetten
eltapos egy-két csenevész halált.

 

Prófécia három felvonásban
„Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.”
József Attila


Cseng-bong a pohár,
reped a palack,
lelkem rajta,
nincs adjonisten,
nem szólok senkihez,
magammal nézek
farkasszemet.


Borotválkozunk,
nők, férfiak,
hinduk, négerek,
színehagyottak,
így, kipofozva
vagy szót értünk,
vagy megbolondulunk.


Mert ősz közeleg,
fekete ősz lépdel
a fehér havon,
kaszál a szél,
vedléskor majd úgyis
egyformák leszünk.

 

Kórisme
A közelgő télben mintha az univerzum
szikéje ködlene fel,
deres a ló és a határ,
november közepén tunyán hibernál
az erdő – recseg-ropog, kákán csomóról


álmodik. Szunnyadnak a missziós papok,
elfekvő, száraz farönkök között,
amíg a betegszállító utánfutó
felmarkolja és elviszi őket.
Libériába öltözött


lakáj fogja a távirányítót,
feloldozza a kovácsoltvas kaput,
egymás hegyén-hátán a bútorok,
akár a halott lakkcipői
szalonképesen versengenek.


Elparentált bohózat, látszat,
szemfényvesztő tiszteletadás,
ki előkelő, az még a föld alatt
is megadja a módját,
cirádás dobozban hetvenkedik.


Sursum corda! Még magasabbra!
Elmélethalmazok mínuszát,
a kórisme kiváltó okát
más állapítja meg,
más fogja papírra vetni.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)