Talán templomi történetekből, ószövetségi borzongásból, falusi anekdotákból, az Ezeregyéjszaka furfangos varázslataiból, valami régi-régi tudásból hoz fel valamit a fényre, mintha csak illusztrálná azt a régmúltat, amely valamiért kikopott belőlünk. Berki Viola alkotói világában tetten érhető a Kiskunhalas határában lévő Kötöny-pusztán eltöltött gyermekkor, a magyar történelmi múlt, a bibliai témák és a keleti művészet iránti tisztelete.
Berki Viola (1932–2001) festőművész, grafikus egyik korábbi tárlatán figyeltem meg, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt elidőznek a képek előtt, és fel-felderül az arcuk, ha valami számukra kedves ábrázolásra bukkannak egy-egy összetett kompozícióban.
Az otthonosságtól szerethetők annyira ezek a képek, attól, hogy hordoznak valamit, ami talán épp az álmainkból ismerős, és a mesékből, amelyek belakták a gyermekkorunkat. Talán templomi történetekből, ószövetségi borzongásból, falusi anekdotákból, az Ezeregyéjszaka furfangos varázslataiból, valami régi-régi tudásból hoz fel valamit a fényre, mintha csak illusztrálná azt a régmúltat, amely valamiért kikopott belőlünk.
Berki Viola alkotói világában tetten érhető a Kiskunhalas határában lévő Kötöny-pusztán eltöltött gyermekkor, a magyar történelmi múlt, a bibliai témák és a keleti művészet iránti tisztelete.
Munkáiban a naiv művészetből eredeztethető ábrázolásmód olyan kompozíciókban szervesül, amelyek az ikonfestészetben, a németalföldi késő gótika, a korai reneszánsz, a népies szürrealizmus és az indiai művészet ismert műalkotásain figyelhetők meg.
Meghatározó volt számára a Kondor Bélával kötött barátság, aki a vele szomszédos műteremben alkotott. Ott ismerte meg Nagy Lászlót is, ő Viola rajzai című versében ekként örökítette meg e képeket: „Tart a menet mindörökké, / megtűzdelve tőrrel, érccel, / fegyverek közt érvelünk mi / az Énekek Énekével. // Higgyük-e, hogy itt a hajnal, / ha jön fölnyitott erekkel? / S fölfordul az üveghintó / nagy kokárda-kerekekkel? // Nyúlfület a holdvilágba, / bölényt a megbontott ágyba, / drámát agyvelőnkre hímez / Viola kezének árnya.”
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. április 28-i számában)