íme az erdő óbégatta az avantgárd költő
eszelősen és aládúcolta a felhők suttogó robaját
új perspektívákat keresek ti mihasznák gagyogta
elhessegetve az őzek bársonyos orrlikából
kiáramló párás lehelletet a szú percegését
a mókus körmének halk kaparását a harkály
szapora kalapácsütéseit íme az erdő az én
erdőm amelyet megkatétereztem és kiveséztem
íme az erdő úrhölgygyerekeim rikkantotta az avantgárd
költő és láncfűrészét kikapcsolva körbehordozta
győzelmes tekintetét a nyiladékon amelyet
tarlóra nyesett miközben bakancsával
odébb rúgott egy kósza törzset melynek
évgyűrűit excelbe készült elkönyvelni
rátiport két madárfiókára és féltucat tojásra
és leroskadt a periszkópot sztetoszkópot
mikroszkópot spektrométert tartalmazó batyura
amelyet mindig magával cipelt immár huszonötezer
éve majd kiszaggatott több maréknyi mohát
íme az erdő óbégatta az avantgárd költő
eszelősen és aládúcolta a felhők suttogó robaját
új perspektívákat keresek ti mihasznák gagyogta
elhessegetve az őzek bársonyos orrlikából
kiáramló párás lehelletet a szú percegését
a mókus körmének halk kaparását a harkály
szapora kalapácsütéseit íme az erdő az én
erdőm amelyet megkatétereztem és kiveséztem
lerajzoltam és lekottáztam zümmögő drónokat
küldtem fölé hogy lássam boldog kiterjedését
atomjaira bontottam és most már ismerem
végre az enyém végre végre végre
és mégse és mégse istenem mégse látom
hogy lehet ezt a rohadt erdőt jaj nekem
megvakultam ó jaj mi ez a susogás cirpelés
motoszkálás nem tudom miért süpped körülöttem
az idő és csattanással zárul be a holdsütés
mögöttem kassáklajos röhög hess Lajos
ne mondd többé hogy a bosszú beérett
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)