Rúzsod oly lángoló rőzsekék,
hajtűd meg hajlított pávacsont,
randevú lesz ez vagy dézsavű,
ismerős nyitány szól, pár akkord
Rúzsod oly lángoló rőzsekék,
hajtűd meg hajlított pávacsont,
randevú lesz ez vagy dézsavű,
ismerős nyitány szól, pár akkord
kergeti egymást a zongorán,
felkérlek, táncolni tán szabad,
hullámzó kebled közt ritmusok
születnek, élnek, halálzanak.
Dobban a szív és egy cimbalom
felel rá túl, ott a kert felől,
hajhullámod magával sodor,
suhanunk szemérmes fák között,
szárnyunk nő és bilincsünk lehull,
ruhánk csak gyűrött felhőfodor.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)