Hodossy Gyula | Talán az idő

Hodossy Gyula 2021. április 20., 06:34

hallom,
ahogy bogarak futkároznak az avarban,
talán a föld melegéről kellene beszélni,
arról, ahogy gőzölög,
mint haldoklóból a lélek,
száll magasba, keresztül szűrődve testemen,
a múlt összes keserűségével és gyönyörűségével,
a ki tudja milyen jövőbe,
talán a kapaszkodókról szólhatnék

Kuti Dénes: Gyűrt mező (olaj, vászon, 100 × 100 cm, 1980)

Talán nem ott kellene elkezdeni,
hogy fáj a fejem, meg hogy zúg,
talán elég lenne a napsütésről szólni,
ha nem is süt,
mert rég nem süt, csak esik, meg fúj,
giliszták fuldokolnak,
rothad a gyümölcs, a zöldség,
talán magas a vérnyomásom,
talán imbolyog a ház,
talán hullámvasúton ülök,
küzdök a hányingerrel,
inkább aludnék a réten, melegben,
hallom,
ahogy bogarak futkároznak az avarban,
talán a föld melegéről kellene beszélni,
arról, ahogy gőzölög,
mint haldoklóból a lélek,
száll magasba, keresztül szűrődve testemen,
a múlt összes keserűségével és gyönyörűségével,
a ki tudja milyen jövőbe,
talán a kapaszkodókról szólhatnék,
a kötelekről, a hurkokról,
ott sem vagyok, talpam alatt mégis megreccsen
egy mogyorófa gally,
talán nem kellene, hogy fájjon,
mint a levegővétel, fent a hegyen,
föld és ég között, kitárt karokkal, védtelenül,
talán valaki szólongat, utasít,
maga Isten,
vagy az őt legyőzni akaró hangos önző Lucifer,
nem értem,
talán még nem értem e nyelvet,
talán még nem jött el az idő.


Talán ott kellene elkezdeni,
hogy fáj a fejem, meg zúg...

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)