Zuhantam, mint a negatív kamat,
s egyben zokogni vágytam.
S látomásaim múltán magamat
itt találtam, e kórházi ágyban.
Egyszer, csak egyszer legyek jövőtlen,
gondoltam, hagyj el, képzelet!
Vissza a hegyek agyába!, mészkőben
bámulni alvadt, elmúlt képeket.
Grendel Lajosnak
Zuhantam, mint a negatív kamat,
s egyben zokogni vágytam.
S látomásaim múltán magamat
itt találtam, e kórházi ágyban.
Egyszer, csak egyszer legyek jövőtlen,
gondoltam, hagyj el, képzelet!
Vissza a hegyek agyába!, mészkőben
bámulni alvadt, elmúlt képeket.
Nincs száj arcomon, csak a négy elem
tektonikája, kőkora az énnek,
mit nullára bontott az értelem,
az önredukáló remények.
Ágyam túlján sok fekete özvegy:
Ariadnék állnak sötét végzetként.
S a riadt gyermek a szülőhöz megy:
utamra őstenger vélt ege vet fényt.
(2011)
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. áprilisi számában)