Ezek csak gyakorlatok, ez nem az éden.
Az önszabotázs ceremóniája,
móresek torztükrében.
Évek óta nem nevettem önfeledten,
vagy épp tegnap, csak elfeledtem.
Másnapos rituálé
Ezek csak gyakorlatok, ez nem az éden.
Az önszabotázs ceremóniája,
móresek torztükrében.
Évek óta nem nevettem önfeledten,
vagy épp tegnap, csak elfeledtem.
Beütöttem a kedvet az ellaposodó szürkeségbe.
Koppantam, és semmit sem éreztem belőle.
Legyek hát feketeség, ha annak kell lennem.
Hogy minden hajnal fehérebbre vethessen.
A tegnapot kiásítom a másnapokon,
amíg a jövőm beszellőzik a kisablakon.
Receptre
Kérem szépen, tessék megmondani,
most akkor mi legyen az élvezetekkel?
Étkezés előtt vagy után?
Hogyan tegyem meg őket?
Mi a dózisa? Mi a módszere?
A gyomorba kell, amikor csak lehet.
Úgy érezni, mint gyermekkorban
a hinta legmagasabb kilengésénél.
Nevetni. Aztán kilégzés.
És ha van fura vízió, az mind normális.
Az csak az időn való liftezés mellékhatása.
Újra magamnak
Hiányzol. Gyászolok utánad.
Ablakokat nyitogatok. Visszaszámollak.
Borostyánlevélből vitorlás hajókat szurkáltál,
emlékszel még?
Ahogy fél világba lógatva lábad,
sosem voltál ott, ahol.
Csak, mint a pára, odafeledkeztél.
Engedj a fedélzetedre!
Már rég volt, most már megbocsáthatsz.
Így hajótörött leszel, kiégsz és kiszáradsz.