Fehér Enikő | Hogyan szerettem meg a matematikát?

Fehér Enikő 2021. május 05., 07:12

bálömböki bag u fan
bálombökö big a fún
búlámbákö bög i fan
balúmbaká bög ö fin
bilambúka bág ö fön
bölimbakú bag á fön
bölömbika búg a fán

Stelly Zsófia játszik Aromo szerepében a szolnoki Szigligeti Színházban. Lázár Ervin: A négyszögletű kerekerdő című mesejátékát Király Attila rendezte. MTI / Fotó: Mészáros János

 

bálömböki bag u fan
bálombökö big a fún
búlámbákö bög i fan
balúmbaká bög ö fin
bilambúka bág ö fön
bölimbakú bag á fön
bölömbika búg a fán

A fent idézett szöveg volt az első, amit Lázár Ervintől olvastam. Roppant szokatlan helyen találkoztam vele: a matematikakönyvemben. Nem igazán szerettem a matematikát, talán dacból, már az óvodában is azt hangoztattam, utálni fogom. Biztosan a hangzása miatt, matematika, milyen szó ez, így hívnának egy mesebeli főgonoszt! Ezért aztán mindig előrelapoztam a könyvben, az órai feladatokkal gyorsan készen voltam, nézegettem hát az oldalsó sáv kis színeseit. Ezek a kis színesek nem csak matematikai feladatokat tartalmaztak, volt bennük szó Pitagorasz életéről, történelmi tényekről, sokkal érdekesebbek voltak akkor, mint a feladatok. Ott akadtam rá erre a versrészletre is, ami Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl fejéből pattant ki. Ha a matematikát nem is, a halandzsát már akkor nagyon szerettem, és ennek a kettőnek a találkozása megbabonázott a tankönyv szakadós és telefirkált lapjain. Ez a vers belemászott a fejembe, azóta is keresem az olyan szerzőket, akik nem rettennek meg a variációktól és permutációktól vagy a szelídebb anagrammáktól.

Aztán később rájöttem, hogy a vers és a matematika ugyan nagyon jól van egymással, de a kedvelőik ritkán jutnak egyezségre. Hiába szavaltam valakinek  Lázár Ervin, pardon, Aromo versét, gyakran úgy reagáltak rá, mint a négyszögletű kerek erdő többi lakója:

„Találmánynak nem rossz – epéskedett Nagy Zoárd –, csak versnek.”

Pedig ha tudnák, milyen hasznos lehet, ha a kettőt vegyítjük! A zenét szokták példaként felhozni, ha a reál és humán gondolkodást akarják összevetni, de az irodalomban is szükség van mindkét agyféltekére. A kész szöveg számos variáción megy keresztül, míg elnyeri végleges (értsd: határidőre leadott) formáját, elemei átrendezhetők, minél szokatlanabb formába, annál jobb! Lázár Ervin szövegei is pont ilyenek, adott az alapanyag, a magyar nyelv és kultúra, amit úgy variál, hogy mindenki számára élvezetes legyen és közös tudást mozgasson. Persze az sem utolsó szempont, hogy e miatt a vers miatt nem utálom annyira a matematikát. Sőt, titokban szeretem is.