Az ingaóra minden délután ver.
Emlékezni tanulnak az agancsok,
szorongás rakódik a koponyákra.
Nappali szoba őzkoponyákkal
Félelem bujkál
az üres szemgödörben.
Őzbaksirató.
Az ingaóra minden délután ver.
Emlékezni tanulnak az agancsok,
szorongás rakódik a koponyákra.
Az orrnyílások lélegeztek tavaly,
fel-felidézik a zuhanásokat:
mellkasba fúródik az idegen fém,
és ólom lesz az őzbak izomzata.
Tizenöt rúgás.
Lázas tőzegpaplanon
frissen hűlt tetem.
Sirály
Átforrósodnak a kikötő kövei,
senki sem hoz tálat a vérnek.
Érzi az ütéseket, a tenger illatát.
Szárnyai útra kész vitorlák,
a koponya szétroncsolt hajótest.
A fölötte repkedők sikolyát hallgatva
méregzöld tekintete elhomályosodik.
Magadból semmit
Úsznék melletted, ahogy a delfinborjak kísérik anyjukat.
Ha nem siklasz a közelemben,
az óceán magányos akvárium.
Taníts meg elkerülni az embert!
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)