Igen, megtörtént. Nem is olyan rég. Észrevettük, hogy léteznek. A Hold körül nézelődtek. Mielőtt elfoglalják, nekünk kell elfoglalni. Az Ignoramus űrhajó legénységét vendégmunkásokból toborozták, olyanokból, akiknek nagy szükségük volt a pénzre, vagy kalandra vágytak.
Bevezető
Igen, megtörtént. Nem is olyan rég. Észrevettük, hogy léteznek. A Hold körül nézelődtek. Mielőtt elfoglalják, nekünk kell elfoglalni. Az Ignoramus űrhajó legénységét vendégmunkásokból toborozták, olyanokból, akiknek nagy szükségük volt a pénzre, vagy kalandra vágytak. Az Ignoramus Hold körüli pályára állt, és naponta működtetett járatokat az épülő bázisokra. Kőművesek, szorgalmas uborkaszedők, köztük ének- és gitároktatók, elbocsátott konfekciógyári munkások építették az emberiség új vívmányait: generátorokat, tartályokat, bioszférának nevezett szűk bungalókat. Szükségből, félelemből, bizonyításvágyból.
A politikusok aggódva képviselték a civilizációt, és a képernyőkről figyelték az eseményeket. Az első nagy léptékű űrépítkezésre és „térhódításra” alig akadt ember a világ nyugati országaiból. A munkakerülők veszélyesnek gondolták, a munkanélküliek inkább nemet mondtak a pénzre, rengeteg vallási felekezet pedig a híveknek egyenesen megtiltotta Isten világának bolygatását. Még a kínaiak is alig voltak hajlandók megválni a világ óceánjáróin konténerekbe zsúfolt munkások egy részétől. Kelet-Európa elkeseredett füsstréningesei [1] szálltak harcba az emberiséget fenyegető idegenekkel. „Hát ott vótak. Mentünk mü es!”
Első telefonhívás
– Szerussz, hejj, fenn vagytok-e mán a Holdon?
– Fenn, ámber, fenn!
– Hol, te? Met a tápcsövön nem látunk!
– A másik ódalán vagyunk, te! Azétt nem lácc!
– A tussó innensőn?
– Nem, ámber, há mondom, hogy a tussón!
– Teljesen a tussón?
– Igen. A tussó inennsőn srégvizavi.
– Áhá. Akkor azétt nem látunk.
– Azé. Nem látunk mü se.
Hétköznapok
Azt mondja nekem egyik reggel a csemete, hogy én ki kell menjek űrsétára. Mondom neki, hova? Sétálni? Ejsze elmentek otthonról, hejj! Menjél ki te a hidegbe, a vákuumba! Tod-e, milyen büdösek azok, amikor visszajönnek odakintről? Olyan, mint amikor az istállóba valakinek belébüdösödik a lába a gumicsizmába, s még egy flakon benzint es rejaönt. Na, ilyen a szaga az űrnek! Eszt persze nem tanítsák. Menjenek ki az egyetemet végzettek!
Azt mondja, nagyon szépen megkér, menjek ki, mert a robotnak a karját revíziózni kell, s nekem megvan az atesztátom [2] az atomvágógéphez. Mondom, ha erről van szó, akkor megyek, de te engemet csak úgy sétálni ne küldj! A szkafandert se veszem fel, mert én másnak a láb s szájszagát nem szagolom! Azt mondja, jól van, Józsika, csak menjen ki, s csinálja meg, mert hanem mü robotkar nélkül meg vagyunk baszva itt az űr közepin.
Hallod-e, én még a kesztyűt se húztam fel, mert azzal nem érzed a vágógépet! Egyedül a báránbőr lajbit a hátamra, és azzal erejsszed! Éppen a csinturámmal [3] hejjza karabineresztem magamat az űrhajóhoz, de asztot es csak azért, hogy a protekciá muncsitól [4] nehogy megeresszenek. Az atomvágógép, hallod-e, olyant vág, hogy az ujjodot végighúzod a vágásnál, s nem érzed, olyan sima! Valami olyan egy mocsok sugárral manevrál, hogy az elektronokot kikerüli. De te ilyen szinten ezekhez nem kell ércsél, mert a gép ekránynyán [5] mutassa, mikor mész ki pirosba. S ennyi! De az atesztát kell, met ha, teszem azt, tégedet odatesznek, hogy vágj, jó, hogy vágsz, me vágsz, de az es meglehet, hogy az elektronoknál elbaszod, s akkor azokot visszapattintani a helyükre mán nem lehet. Az elektronok ha egyszer szétgurultak, nem lehet őket esszeszedni. Tod-e te, milyen kicsikék azok, hejj?!
Aztán a náváról [6] letettek a hódra, a csentrálákhoz [7] karbantartónak s mindenfélének, cserélni a garniturákot [8], megönteni a betonsápát [9], lefikszálni, ejesmi. S ez nem elég, de ide tettek egy fijatal orvast es pro tekcióson! Egyegyegy taknyost, érted-e! Aszongya nekem az eváluáre fiziolodzsikon [10]: nem engedem magát többet űrsétára, met magának alacson a vérnyomása, s az sztrikt oprit [11]! Met maga ha a szkafanderbe beléájul odaki vagy visszafelé, a dekompressziónál engem vesznek elé. Mondom neki, te hülyét akarsz-e csinálni belőlem a többiek előtt? Én így, érted-e! Milyen vérnyomás alacsony?! Hát mondom, engemet kölyökkoromban, még 96-ba egyszer úgy felmérgesítettek, met visszaütni nem tuttam, hogy az a VÉRNYOMÁS ALACSONY NEM LEHET!!!! TEEEEE!!!!! De csak űzte tovább az eszit, hogy márpedig alacsony. Mondom neki, hát mi van, te?! Te csinálod itten nekünk a regulát? Fejbe csaplak, úgy szétesel, hogy a Jóisten es elé kell vegye a manuál de insztrukciuont, hogy újra össze tudjon rakni! S utána a ghid de utilizárét [12], hogy bé es tudjon indítani! Hát mi van, te, lassan mü kell tőled féjjünk?
S így aztán lekerültem. Osztán odale es volt egy mocsok főnök, érted-e, aki a diurnákot [13], az indemnizációt [14] s a kotizációt [15] nem fizette ki rendesen, mert azt mondja, hogy nem 30– 31 nap után jár a fizetés mellé a szpor [16], mint odale a földön, met a holdhónap csak 28 nap. S ő legálba csak így tud fizetni! Érted-e! Minden hónap után 2–3 napot nem fizetett. Bisztos zsebre tette! No, mondom, ájjmeg mocsok vankujj, me te ha így, én es így! Mikor azokot az elektromos generátorokot le kellett fikszálni, én belé igyenest a plákába [17], a csavarozást úgy megmocskoltam, hogy az a generátor, mikor béindicscsák, magát a betonból kitépi, s az épületet úgy esszeduvassza, mint Zsiga Zsuzsi malaca!
De ez engemet mán nem érdekel, met én minnyá-minnyá menyek haza!
Ájj meg, met az asszon hív.
Második telefonhívás
– Mikor jösztök haza? Hogyhogy nem tudjátok? Igen, mert a fi adnak es megtiltottad, hogy elmondja! Akkor mikor jösztök?! Igen, igen, nem lehet tudni... Milyen felsőlégköri anomáliák, te?!!!!! Mit-őőőő?!
Megionizállak én tégedet, ne félj! Me biztos került ott neked valaki, azétt nem tudod! Me tudom én! Te ne beszélj így velem, esztet tudod mondani, de az igazat nem tudod megmondani! Itt hagytál a félbolond anyáddal, a nagy pénzt belévertem a házadba, s most te lelépsz?! Itt hagytál engemet az adósságba, teee! Csak gyere haza, met el leszel hajtva! Te es, s a fijad es! Mert a ház négy sorkába tüzet rakok, s a közepibe magamot felakasztom! Mert tü aztot a pénzt nem fogjátok élvezni, mikor hazajössztök, ne féjj! No ájjsza meg, hejj! Haza ne merjetek jőniiiiii!!!
1 susogós melegítősei (erdélyi tájszó)
2 igazolás (román)
3 övemmel (román)
4 munkavédelemtől (román)
5 képernyőjén (román)
6 hajóról (román)
7 hőközpontokhoz (román)
8 tömítéseket (román)
9 aljzatbetont (román)
10 egészségügyi felmérésen (román)
11 szigorúan tilos (román)
12 használati utasítást (román)
13 napidíjakat (román)
14 költségtérítést (román)
15 tagdíjat (román)
16 fizetési pótlék (román)
17 lemezbe (román)
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)