Vajda Anna Noémi | A táj szava-borsa

Vajda Anna Noémi 2021. május 10., 06:09

A tájszó olyan, mint a tájház. Halott. Vagy élő. Azon múlik, aki elhagyja vagy nem hagyja el. Az sem értékeli ezt, aki beleszületett, és tanítójává lett nyelvének. Otthon konyhanyelvként ö-zi – az iskolában kijavítja. S amit kijavít a fölnőtt, az a gyermeknek hiba, szégyen, amit legjobb, ha elfelejt.

Nagy István: Kopasz fák házakkal (olaj, vászon, 100 × 150 cm, 1911) – Forrás: Wikimedia Commons

Egyszer csak felbukkannak a szavak. Még akkor sem idegen, ha ismeretlen, eddig nem hallott szavak. Magyar szavak. Más tájegység szavai. Az Alföld szavai. Lakhelyem, Kisiratos szavai.
A tájszó olyan, mint a tájház. Halott. Vagy élő. Azon múlik, aki elhagyja vagy nem hagyja el. Az sem értékeli ezt, aki beleszületett, és tanítójává lett nyelvének. Otthon konyhanyelvként ö-zi – az iskolában kijavítja. S amit kijavít a fölnőtt, az a gyermeknek hiba, szégyen, amit legjobb, ha elfelejt.
Ennek a napról napra való felejtésnek vagyok szemlélője, tanúja, jegyzője. Nem a hiányállapot – a fogyás rögzítője. Menteni a menthetőt. Aláönteni a vályognak. Hogy ne omoljon, roskadjon le az, ami még van. Állagmegőrzés. Legalább. Legalább emlékeink maradjanak arról, ami egykor volt. Ami van még. Félreeső helyek még használható, már alig használt szavai. Kacatszavak. Egyeseknek. Időpocsékolás. Minek-szavak. Kinek-minek. Kinek ez. Kinek az.
Mert van, akinek kulcs-szavak. Hallásukra bejárást nyer a régmúlt gyermekkor elfelejtett zugaiba. Egymásba nyíló szavak.
Rég nem élő emberekre, elmosódott arcokra, történetekre, újabb és újabb halott szóra nyitnak rá ezek a szavak. Anyanyelvem fehér foltjai. Hallatára a Nagyfalu pora fölött meglátom a vörös-rózsaszín-türkiz-okker nap lementét is.
A falu pora bosszant, sara még inkább. Tájnyelve soha. Szókincs. A tájszó (is) kincs. Felfedi az ott élők gondolkodásmódját, magába szív és továbbörökít egy-egy anekdotát. Nem kihalóban van – változik. Állandó forrásban van, mint a kollektív tudattalan.
És úgy dobja felszínre teremtett szavait, mint különös képeit az álom.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)