Száz éve született losonci zsidó családban L. Gály Olga, aki kamaszkorát már a zsidótörvények árnyékában élte le, mégis a „szerencsések” közé tartozott, hisz családtagjaival ellentétben túlélte a borzalmakat, sőt el se jutott a német koncentrációs táborokig.
Száz éve született losonci zsidó családban L. Gály Olga, aki kamaszkorát már a zsidótörvények árnyékában élte le, mégis a „szerencsések” közé tartozott, hisz családtagjaival ellentétben túlélte a borzalmakat, sőt el se jutott a német koncentrációs táborokig. Mekkora abszurditás – Losoncról átszökik Tiso államába, s ez menti meg az életét. Tisónál ugyanis a zsidóknak megszabott ára van, s aki fizet, annak esélye van a fasizmus túlélésére. Persze nem olyan egyszerű ez, ahogy hangzik, meg is írja a Néma madár című regényében a borzalmas éveket. Túlélve a fasizmust kincstári optimizmussal veti bele magát a népi demokratizmus éveibe. Első verse 1951- ben jelenik meg Nem engedjük címmel, két év múlva követi az első verseskötete is Hajnali őrségen címmel. Vérbeli közéleti, sematikus költészet ez, de az vesse rá az első követ, aki az ötvenes évek első felében más utakat (mer) követ(ni). Ki a legtisztább meggyőződésből, ki csupán a korszak túlélésének a reményében hurráoptimista, a magánélet tabu, a közéleti témák dominálnak még az alkotó (rém)álmaiban is. Szerencsére elmúltak ezek az évek is, L. Gály Olga újságíróskodik, a lányait neveli, s csak 1967-ben jelentkezik ismét, akkor is már a kötet címével jelzi: Halkan szólok. Ahogy kritikusa, Szeberényi Zoltán írja: „Ritkán szólal meg, csak akkor nyilatkozik, ha úgy érzi, fontos mondanivalója van. Keresi a szépet, örülni tud minden eredménynek, lelkesedik minden nemes eszméért”. Lányai apja, Gály Iván után megtalálja a harmonikus magánéleti boldogságot Lőrincz Gyula képzőművész-politikus oldalán, akinek majd ifjúkori éveit is megírja, Miroslav Válek felkérésére, Ördöglakat címmel. 1976-ban megjelenik újabb kötete, a Tiszta vászon, s ahogy a fülszövegben is olvashatjuk: „költészete az évszakok termékeny erőinek dicséretéről, a tavasz, a nyár, az ősz és a tél szépségeinek csodálatától, a kétségekkel küzdő mélyen érző női lélek gondjain át az emberiség tiszta nagy eszméinek hirdetéséig ível.” Ezt a kötetét még férjének ajánlja (ő is illusztrálja). Utolsó verseskötete, a Szívdobogás, már férje halála után, 1981-ben jelenik meg. „A ma emberét lépten-nyomon megtépázó elidegenedéssel szemben a kiutat kereső, feloldó költészetet vállalom. Odanyújtom a versemet, mintha a kezemet nyújtanám – kapaszkodjon meg benne, aki akar” – üzeni olvasójának. „Már korai verseiben felcsillannak – bár még szólamok és frázisképek, a kor rekvizitumainak szövetében – az érzelmekre erősen fogékony női lélek tiszta fényei, meleg villanásai, melyek később levetkőzték modoros kölönceiket és kiteljesedtek, hogy költészete értelme és alapértékei lehessenek” – értékeli a költőnő munkásságát Duba Gyula.
„Hiába nem öltem – holt Ábel se lettem,//a túlélő bűntelen csak akkor lehet,//ha hiúz, ha párduc, ha tigris, ha kobra.// Ám, ha ember – ítél, s megítéltetett” – írja a Szitába mertem című versében. L. Gály Olga megítéltetett, s egyáltalán nem találtatott könnyűnek.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)