A tulipánok illata bódító, de ha arcunk
a virágba fúrjuk megszagolni, egyrészt
fekete porral keni be orrunkat, mint
a szenes krampuszok, olyanok leszünk
TuliPÁN
Tulipánillat az éjben hajnali négykor,
valahonnan tulipán illata száll kintről.
Tulajdonképpen nem lenne drasztikus
elrugaszkodás az éghajlati valóságtól
április közepén tulipánillatra eszmélni,
de elverte a tulipánokat a fagy, a vírus,
a tulipánokat, amik egyébként sem a
Lövölde tér húgyette flaszterján nyíltak.
A tulipánok illata bódító, de ha arcunk
a virágba fúrjuk megszagolni, egyrészt
fekete porral keni be orrunkat, mint
a szenes krampuszok, olyanok leszünk,
másrészt lepereg az érzékeny szirom.
A tulipánnak kéne nebáncsnevet adni,
s a nebáncsra ráfogni, hogy ő tulipán,
bár attól nőne a botanikai hangzavar.
Sőt az ismert átlényegülésről még
nem is szóltunk: tulipánból paprika,
majd Jancsika, kiskirály és végül ismét
a zord tulipánhoz ér a visszacsatolás,
végleg bezárul a kör.
Az órák
(Meryl Streepnek)
Az éjjel a legtutibb napszak a jógára,
lelassul az idő, felhangosodik a csend.
Olyankor különös zajokat hallok,
ismerős hangok, de rejtőzködnek,
csak jógázáskor engednek magukhoz,
csak jóga közben nyílok meg rájuk.
Mióta a vendéglakásban jógázom éjjel,
főként a relaxáció közben két órát is
hallok tiktakolni. Ami azért furcsa,
mert tudtommal csak egyetlen árva falióra
van a házban – az is néha megakad,
és csak billeg a mutató rendszerint,
ha merülnek a rúdelemek; mint mikor
fibrillál a pitvar, szétesik a szívritmus.
De ha a relax véget ér, a felépített
tudatos éber jelenlétem szertefoszlik,
és a tiktak jam session az éjbe olvad.
Most kopogjak át a szomszédba, hogy
van-e órájuk, ami vadul dübög éjjel,
mert én többet hallok, mint amennyi
nálam található? Bolondnak hisznek
majd, némi joggal, de lepereg rólam.
Vagy falat bontok, és addig fúrok,
míg a ketyegő robbanószerkezetre
a detonáció előtt hat másodperccel
rá nem találok.