Egy kislány áll a ház előtt, az anyját várja, aki az emeleten van és épp vadul szexel az alkalmazottjával. Váratlanul betoppan a férj, a főnök, és érthető okokból elég mérges lesz. Először megkéri a feleségét, hogy vizeljen az alkalmazott arcába, aztán egy ollóval kasztrálni akarja. Megalázott főhősünk azonban túljár az eszükön, mészárlásba kezd, egy ollóval még a szeretője nyelvét is kivágja. A kislány végignézi az egészet, és éppen csak megússza, hogy a gyilkos felgyújtsa.
Herman Yau rendkívül termékeny kínai rendező: évente átlagosan 3-4 filmet rendez, több mint hetven alkotást számláló filmográfiája alatt pedig a musicalen kívül gyakorlatilag minden műfajt érintett. Mégis két olyan műve van, ami mindig felmerül a neve kapcsán, az igaz történeten alapuló brutális krimi, a The Untold Story és a hasonló struktúrájú nagytestvére, az elmebeteg Section 3-as exploitation, az 1996-os Ebola-szindróma.
Főszereplőnk, Kai Hong-Kongból Dél-Afrikába menekül a rendőrség elől, ott egy gyorsétteremben robotol tíz éven keresztül. A baj akkor kezdődik, amikor a szexfüggő Kai megerőszakol egy ájult afrikai törzslakót. Azt hiszi, csak részeg, de hamar kiderül, a nő ebolás volt. Főhősünk szerencsés helyzetben van: ő az az egy az egymillióból, akinél enyhe tünetekkel jár a betegség, felépül, de aktív hordozóvá válik, egy két lábon járó biológia fegyverré. Amikor megelégeli felettesei kegyetlen bánásmódját és lemészárolja őket, a fertőzött húsukból hamburgert készít és felszolgálja az étteremben. A sors fintora azonban, hogy épp Afrikába látogat Hai, a kislány korában traumatizált nő, aki azt sejti, megtalálta azt, aki tíz évvel ezelőtt megölte a szüleit. A szálak összefutnak, és egy kontinensek közötti vér- s egyéb testnedvek áztatta hajsza veszi kezdetét.
Hermann Yau: Ebola-szindróma (teljes film)
Az Ebola-szindróma műfajilag gyakorlatilag besorolhatatlan: karakterdráma, gyomorforgató horror, éjsötét vígjáték, katasztrófafilm, de mindenekfelett hamisíthatatlan exploitation. Yau egyedien keveri a tabudöngető kegyetlenkedést a zavarbaejtően frappáns humorral, néha egy jeleneten belül is képes sokkolni és megnevettetni.
Főszereplőnk, az azóta Hollywoodban is ismertté vált Anthony Wong érezhetően lubickol a szerepében. Láthatóan minden percét élvezte annak, hogy életre keltheti a filmtörténelem egyik legvisszataszítóbb, legellenszenvesebb antihősét. Az ő alakítása és karaktere már önmagában is elviszi az egész filmet a hátán.
Természetesen nem sokaknak tudom tiszta szívből ajánlani az Ebola-szindrómát. Az átlagos nézőt már valószínűleg a hányingert keltő kegyetlenségek sora elriasztja, ezenfelül a film sok helyen amatőr, érezhető az alacsony költségvetés, és a forgatókönyvön is látszik, hogy nem virológus szakemberek írták. Aki bele akar kötni, az bele is tud, viszont aki tudja, mire vállalkozik, és valami egyedi, konvenciómentes filmélményre vágyik, annak feltétlenül kötelező darab ez az underground gyöngyszem. Egyetlen percre sem ül le és pofátlanul szórakoztató. Ezekben a vírusokkal terhelt időkben pedig különösen aktuális, és talán még nagyobb hatást kelt.