Kecöli K. Gergő | Versek

Kecöli K. Gergő 2021. május 29., 04:34

Tódor persze kussolt, nem ígért. Mi köze
lenne a tizennyolcadik századi ügyvédnek az
egészhez: szellem csak, aki irigykedik. Istent
is kértem, bevallom, és történt pár csoda...

Incze Mózes: Jelenlét (100 × 120 cm)

Doktor Tódor

A Városliget szellemétől érkezem, ki sem
hűlt a perc: Tódornak hívják, sírja a liget
közepén, a márványon egy szó: VOLT. Ha
igazán az enyém leszel, mondtam Tódornak,
aki nyilvánvalóan nem Tódor, csak
elneveztem, hogy életre keljen, szóval
Tódornak azt mondtam: ha enyém lesz
életem szerelme, a háeres barna lány, akkor
soha többé nem nyúlok gömbölyű fenekű
kurvákhoz, akik ötemeletes bérházakban
élnek és még nálam is szomorúbbak.

Tódor persze kussolt, nem ígért. Mi köze
lenne a tizennyolcadik századi ügyvédnek az
egészhez: szellem csak, aki irigykedik. Istent
is kértem, bevallom, és történt pár csoda az
életemben: de háeres szerelmem hullámzik,
nem az enyém. Szemével uralkodik fölöttem,
a káprázatos majom. Gyertyát gyújtottam
hát doktor Tódornak: talán csodát tesz ő is,
akinek egy VOLT van a sírján.

 

Spar

Egyetlen verset készültem írni neked, tíz,
tizenkét sorost, ami elvisz magamtól:
ahelyett van ez a levél. A Spar zárva volt,
még bizakodtam, hogy valahol csoportok
tűnnek föl este nyolc előtt, akik kozák módra
isznak a semmiért, és bevesznek engem is.
Dehogy voltak kozákok az utcán: kettő
cigány lány integetett, ahogy megkerültem a
tömböt a Damjanich utcában, fölhívtak a
cigarettaszagú lakásukba, 2021-ben, mivel
pontosan hat sört vettem éjszakára, hogy
megírjam a tizenkét sorost. Megkérdezték,
kiről beszélek, amikor mondtam, hogy rólad,
mégis, kiről beszélnék, amikor mondták,
hogy ebből elég. Azt a szerelmet, a szavakat
nem másítom meg, azt a szerelmet
koldulásnak hívják, mondták a cigány lányok,
amit irántad érzek. De nem hittem nekik.