Iancu Laura | Versek

Iancu Laura 2021. június 04., 06:28

lesz-e kezem és lát-e még szemem
napraforgót zölden sárgán
s legvégül feketében
régi de valamiképpen
szép ez a kép
szépsége örökségem

Balla Ákos Zwara: Anita kertje II.

Útmenti járás

pipacsból van a legtöbb és szomorúfűzből
s amikor hátrafordulok
feléd futó felhőket látok
csak el ne tévedjek
jaj el ne ájuljak
hol éjszakázom majd és mit mondok
miért cserepes a szám
miért követnek a villámok
és viszontlátom-e magam
ebben a szállásadó menekülésben
lesz-e kezem és lát-e még szemem
napraforgót zölden sárgán
s legvégül feketében
          régi de valamiképpen
          szép ez a kép
szépsége örökségem

 

Húsvét után

meghoztam a döntést hétvégén
imádkozom talán szavakkal
talán csak fákat ölelve
ha pedig esni fog tovább verebek
közé állok s hogy ne tessek demagógnak
ez utóbbit nem hívom imádságnak
sem böjtnek sem áldozatnak
két napom lesz elhalni
s kikelni mint a mag

 

Kapaszkodás

nem hittem volna hogy egyszer
leírom a szót ballonkabát
milyen más volt így a
karod micsoda lágy kapaszkodás
ha azok a felhők kivilágosodnak
          már mehetek én is
el érted utánad és elmondom
tegnap tegnap a túlélésre
mentem törvényre szentségre
de most most már a semmit akarom
hosszú élet helyett
egyetlen hibajavítást
          irigylem a földet ahol vagy
irigylem a Napot mely csókolgat s elnyeli csókjaidat
irigylem a kilincset s a zárban felcsattanó csellóhangokat

 

Ad notam mortis

tűnődöm mi hal előbb
meg a testem az árnyéka
mennyi idő és milyen hosszú a halál
          Istenem
és milyen fehér mint a betegség
amikor a tudat készül az éjszakára
amelyen elárultatott
          a test
a test meztelenül mutatja magát
ütik-verik a kezek mint a zongorát
mintha a kéz kórust vezényelne
de a test már nem szégyenkezik
nem ölel s nem ölelik

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. második májusi számában)