N. Juhász Tamás | Hetvenhét írás a fantasztikumról

N. Juhász Tamás 2021. június 14., 07:45

H. Nagy Péter Mikromechanizmusok: Kétperces írások SF-művekről című kötete 2020-ban jelent meg a Nap Kiadó gondozásában Dunaszerdahelyen. Ahogy azt már a cím is elárulja az olvasónak, olyan kötetről van szó, amely több rövid recenziót foglal magába egy-egy tematika, kérdés köré szervezve azokat.

A populáris kultúra ott van a mindennapjainkban: sok esetben elég csak felpillantani a könyvespolcunkra vagy éppen bekapcsolni a tévét, rádiót, internetet. Sokan felszínes szórakozásnak tartják a kitalált világai, fényes/zajos megoldásai miatt. De tegyük fel magunknak a kérdést: valóban igaz ez? Csak és kizárólag ennyi lenne az egész? Az utóbbi évtized(ek) szerencsére változást hoztak a populáris kultúra befogadásában és értékelésében. Ma már egyre több olyan kutató van, aki foglalkozik tudományos „környezetben” a populáris kultúrával, annak ellenére, hogy még mindig vannak olyanok, akik zsigerből lekicsinylik ezt a zsánerirodalmat. Pedig, ahogy mondani szokták, mindenben és mindenhol lehet találni jót és rosszat is.

H. Nagy Péter Mikromechanizmusok: Kétperces írások SF-művekről című kötete 2020-ban jelent meg a Nap Kiadó gondozásában Dunaszerdahelyen. Ahogy azt már a cím is elárulja az olvasónak, olyan kötetről van szó, amely több rövid recenziót foglal magába egy-egy tematika, kérdés köré szervezve azokat. A szerző az előszóban kifejti, hogy ezek a szövegek nem tartalmi összefoglalók, illetve nem azért íródtak, hogy az egyes elemzett műveket értékeljék a hagyományos értelembe véve. A kötet összesen hetvenhét szöveget foglal magába. Hét részre tagolódik, mindegyikben tizenegy írás olvasható. Ezt a „szöveghalmazt” olvashatjuk a hagyományos módszerrel, vagyis A-tól Z-ig, de lehet pusztán egyet-egyet is kiragadni közülük (érdeklődésünk alapján), tehát az olvasóra van bízva az egyes szövegek befogadása. És most jöjjön a DE! Minden egyes szövegben találhatunk egy-egy apró kis kódot, amely utal egy, a kötetben már meglévő másik írásra is. Így akár sakkozva is ugrálhatunk: ez a megoldás talán azoknak lehet még inkább érdekes, akik emlékeznek a 90-es évek lapozgatós szerepjátékos könyveire. Természetesen a szerző az olvasóra bízza a szövegek befogadásának „sorrendjét”.

Ahogy azt már fentebb említettem, a kötet hetvenhét írást tartalmaz. Az első „szakasz” az alap/dilemma kérdéskörrel foglalkozik, olyan szerzőket említ, mint Cory Doctorow, Paolo Bacigalupi, Kim Stanley Robinson, vagy a nagyközönség számára ismertebb Dan Simmons, vagy Philip K. Dick. A második részben a hagyomány/kép téma köré csoportosított írások találhatóak. Itt Octavia E. Buttler és Jeff VanderMeer kaptak három-három elemzést, és ugyanitt olvashatunk Neil Gaiman: Csillagpor című kötetéről is. Ugyancsak olvashatunk Brandon Hackett (Markovics Botond) egyik regényéről, aki az idén elnyerte az egyik Zsoldos Péter-díjat (amelyet sci-fi , fantasy, weird, fordítás, stb. kategóriában osztanak ki). A harmadik blokk az identitás/elmélet kérdéskörét járja körül. A negyedik szakaszban a téridő/fizika a meghatározó tematika. Az ötödik részben a média/technológia megjelenéséről, fejlődéséről és veszélyeiről (vagy éppen előnyeiről) van szó. A hatodik blokk a kontextus/fantasy kérdéskört veszi górcső alá. Kiemelném Neil Gaiman Tükör és füst című elbeszélésének elemzését, amely lényegét tekintve egy Hófehérke „értelmezés”. Ha pedig figyelembe vesszük népmeséink eredetét (ne a Grimm „feldolgozásra” gondoljunk!), akkor könnyen megérthetjük, hogy az említett karakter és a vámpírizmus bizony nem is állnak olyan távol egymástól. A hetedik, egyben befejező rész a zsáner/egyéb írások gyűjteménye. Ebben a részben olvashatunk a Teremtőerő-trilógiáról (részenként egy-egy szöveggel) – aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Moskát Anita a harmadik könyvével szintén idén nyerte el az egyik Zsoldos Péter-díjat, ami azért is különleges, mivel a díj történetében ez az első eset, hogy a regénydíjat női szerző kapta meg.

A kötetet mindazoknak tudom ajánlani, akiket érdekel a populáris kultúra, és ezen belül is főképp a tudományos-fantasztikus (egy kis fantasyvel „fűszerezett”) irodalom. Bár a szövegek tartalmaznak szakkifejezéseket, az egyes tanulmányokkal ellentétben nem ezeken van a hangsúly, így elolvasásuk nem válik feleslegesen nehézkessé az átlagolvasó számára sem. H. Nagy Péter kötetét érdemes kézbe venni és elolvasni.

 

H. Nagy Péter: Mikromechanizmusok, Nap Kiadó, 2020

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júniusi számában)