Petőcz András | Adrenalin

Petőcz András 2021. június 14., 22:18

Miközben haladsz az úton,
hiheted azt is,
mindez vezet valahova, ahol,
ki tudja, valami jó dolog,
valami vagy valaki vár rád

Vajna László K.: Jelen és múlt (olaj, vászon, 70 × 60 cm, 2020)

“There’s a breathless hush
on the freeway tonight”
(Lawrence Ferlinghetti)

Csak menni az úton, előre, örökké előre.
Hallgatni, ahogy zúg a motor,
nyugodt tempóban haladni,
mindig előre,
nem törődni semmivel,
elfelejteni minden keserűséget,
keserűséget, ami ott lapul a szádban,
ami miatt nincsenek már éjszakáid sem,
sem nappalaid.


Kitágulnak az ereid, ilyenkor.


Miközben haladsz az úton,
hiheted azt is,
mindez vezet valahova, ahol,
ki tudja, valami jó dolog,
valami vagy valaki vár rád,
nem tudhatod,
sohasem lehet azt tudni,
ott lapul benned a remény.


Mész előre, visz az autód.


Mehetnél éppen a 66-os úton,
Kerouac lehetnél, autózhatnál Ferlinghettihez,
easy riderként mehetnél keresztül Amerikán,
előtted végtelen síkság,
végtelen üresség,
jól lehet ilyenkor gondolkodni,
arra gondolni éppen,
hogy minden rendben van körülötted.


Mehetnél keresztül Európán.


Igen, mehetnél keresztül,
ahogy régen is tetted, évekkel ezelőtt,
akkor még minden szabadabb volt,
mentél keresztül Európán,
szólt az Európa Rádió,
és azt érezted akkoriban,
igen, azt érezted,
hogy boldog vagy.


Mondják, hogy majd megint.


Mondják, megint jó lesz,
lesz még valamiféle perspektíva,
nem tudod, dehogy tudod,
ma még minden
szomorú körülötted,
nem emel fel semmi,
és te sem emelsz fel senkit
soha többé.


Hallgatsz tehát, mi mást is tehetnél.


Hallgatod, ahogy zúg a motor,
nyugodt, egyenletes tempóban előre,
mindig előre, talán mégis valahol, valami,
nem törődsz semmivel,
elfelejtesz minden keserűséget,
keserűséget, ami a szádban,
elfelejted végre, hogy nincsenek éjszakáid,
és nincsenek nappalaid sem.


Táguló ereidben – adrenalin.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júniusi számában)