A remete szigetén kivágták a fákat:
A remete éjjel összegyűjtötte a maradékot,
Hajót ácsolt belőlük, tengerre szállt,
És ő lett az erdei hajós,
Akinek se erdeje, se tengere nincs igazán.
A remete szigetén kivágták a fákat:
A remete éjjel összegyűjtötte a maradékot,
Hajót ácsolt belőlük, tengerre szállt,
És ő lett az erdei hajós,
Akinek se erdeje, se tengere nincs igazán.
Az erdei hajós egyedül hajózott:
Világtenger rengő horizontja,
Aranyat és vért köpő örvény,
Halott szirt és újszülött táj,
Végtelen víz, meg ami lenni szokott.
Vess partra vagy hullámsírba, Uram,
Mert keserűen szórom kincseid,
Mert rühellem már könyörgésem is,
Mert imáimban nincsenek társaim,
Csak kard van oldalamon, ha eged alatt hálok.
Az erdei hajós zátonyra futott:
Árbóc tört, vitorla szakadt, kötél hasadt,
Térképek ugrottak ki a kajütablakon,
Útvonalak zuhantak a mélybe,
A roncs elsodródott a boldog növények szigetére.
A boldog növények szigetének úrnője
Enni adott az erdei hajósnak:
Evett turbolyát, pitypangot, galajt,
Pásztortáskát, pipacsot, libatopot,
És vére megint olyan volt, mint az erdő.
A hajóroncsokat egy rétre vitte,
És oltárt épített azokból az erdei hajós,
Az úrnő kertjei gyümölcsöt teremtek,
Vénséges fái titkokat meséltek,
És énekelt nekik az erdei hajós.
Királynőm, ki eget simogatsz rám,
Királynőm, kivel ösvényeken járunk,
Kinek szigete száz hajóval ér föl,
Kivel ölelkezünk hatalmas vizekben,
Királynőm, most megérkeztem hozzád.
A boldog növények szigetének úrnője
Ismerte már a dolgok idejét,
Tudta, hogyan lesz terméssé a mag,
Tudta, hogyan kell követni a Napot,
És királyává tette az erdei hajóst.
A boldog növények szigetén
A gyökerek dörmögő dalra kelnek
Levelek kelyhéből édes víz csorog
Építők és lebontók forognak
Égi szekeret formálnak az idők.