Ahol a bágyadtság miatt
rés maradt
a kint és bent között,
ott pimaszul
életre keltek ajtók,
s rajtuk az ördögök.
Vízparton
A hallgatag éj tava
meztelenre tisztult.
A napvilágot látott,
ártatlan kis mocsok,
uszadék megfeneklett,
közel ért.
Míg párapöttyös
pizsama ruhában
ringatózott a nád,
szélén rúgkapált a lába
így fuldoklott
kihányt fájdalmában
az anya…
Vihar
Napnyugtakor
halandó keze
hajtotta be
a zsalugátereket
a védtelen szemű
ablak elé.
Ahol a bágyadtság miatt
rés maradt
a kint és bent között,
ott pimaszul
életre keltek ajtók,
s rajtuk az ördögök.
A távolban
rövidre szabott
fénykötény aratott
megalázó fölényt
a zsarnokoskodó sötéten,
miközben hömpölygött
közelebb.
Cikáztak gyémántszigonyú nyilaid,
sokszor egymásba karoltan
csapatba verődtek tegnap.
Ma már egy fűzfa kosárban
ajándékot hozott
a kései esőtől megáradt patak:
megértettem Nátán
halványpír bőrének érhálózatán,
hogy fonákja az villámaidnak.
Helyettetek is
Felbosszantott
a furmányos világ
telhetetlensége!
A pusztába rohanok
helyettetek is,
ott nyomban eltakar
a selyemfű.
Nem aggaszt
a hangya,
sem a tarkómra pergő
magvak és szirmok…
hogy becsaptak,
csak azért sírok
száraz szemmel,
hangtalan…
de jó ez így,
mert a délibábos,
likacs álmot
a rögös utak
és vadvirágok
régóta ismerik…
Visszavonhatatlanul
A színigaz vágyódás
pulzáló mellkasán
a béke mély,
mi ringat.
Pólyánk jobb
és bal felén
széttárt karral
egybefon,
örökbe iktat.