Szőcs Géza | A Dunánál első 12 számáról

Szőcs Géza 2021. június 29., 06:37

Nyelvünkből hiányzik a „dunalógia” kifejezés, amely a Dunára vonatkozó adatok és képi ábrázolások összegyűjtését, feldolgozását és értelmezését – mondjuk így: a „Duna-tudományt” – jelölhetné.

Az egyes témák, motívumok, műfajok – éppen, mert gyakorta kontextuálisan és kölcsönhatásaikban jelennek meg – sokszor nehezen különíthetőek el egymástól: a megszokottnál komplexebb leíró osztályzást kívánnak meg.

1) Irodalomtörténeti szenzációk, kuriózumok és ismeretlen adatok,
vagyis: szenzációszámba menő, eleddig ismeretlen irodalomtörténeti, művelődéstörténeti vagy történelmi tények, szövegek, információk, összefüggések feltárása, amelyek alapvetően bővítik a magyar kultúrával kapcsolatos eddigi ismereteinket, ideértve más kultúrákkal való rejtett kapcsolódási pontjainak leltárát is.
Ilyen pl. Hamvas Béláné Kemény Katalin visszaemlékezése József Attilával és Radnóti Miklóssal tervezett közös folyóiratukra, a Mértékre (2002. februári számunk).
Ilyen pl. Thomas Morus utolsó művének, The Dialogue of Comfort Against Tribulation című magyar tárgyú parabolájának az ismertetése és szemelvényes fordítása a lap 2002. márciusi és júniusi számaiban. Ám A Dunánál felkérésére megszületett e 400 oldalas mű teljes fordítása is (amely, mellesleg, pénz hiányában még mindig fiókjainkban fekszik, kiadását remélve).
Ilyen Báthory Zsigmond titkárának, Giorgio Tommasinak Báthoryról szóló, magyarra – mindmostanáig – ugyancsak le nem fordított művének ismertetése és kb. egyharmad részben való publikálása (2002. májusi szám); a teljes szöveg egyelőre kiadását várja.
Ilyen Charles Olson és Ezra Pound egyes – magyar vonatkozású utalásokat tartalmazó – verseinek első ízben való publikálása magyarul, és e szövegek értelmezése. (Az első magyar nyelvű Charles Olson-versgyűjtemény is fiókjainkban fekszik, kiadását remélve. A magyar nyelvű kötethez Robert Creeley, a ma élő egyik legnagyobb amerikai költő írt előszót. Creeley ez év márciusának első napjaiban Magyarországra látogat. Jó nagy blama lenne, ha nem tudná bemutatni a magyar Olsont.)
Ilyen Jacobus Palaeologusnak, a XVI. század derekán élt reformátornak két, latinul írott teológiai műve, amelyek János Zsigmond fejedelemhez, illetve Dávid Ferenc alakjához kapcsolódnak. E két rendkívüli fontosságú szöveg szemelvényes fordítása a lap 2002. októberi számában jelent meg. A teljes fordítás fiókjainkban fekszik, kiadását várva.
Ilyenek Elisabeth Westonnak, az 1600-as évek elején alkotó költőnőnek a versei, amelyekből novemberi számunkban közöltünk előzetest. Elisabeth Weston, latinosan Vestonia, nemcsak kora legünnepeltebb újlatin költőjeként ismert…, vagy fogalmazzunk másképpen: Weston nemcsak mint (máshol igencsak neves és népszerű) újlatin költő teljesen ismeretlen Magyarországon. Hanem azt sem tudják róla, hogy Kossuth Lajosnak anyai ágon hetedik felmenő őse volt. Az erről szóló tanulmányt és Vestonia magyarra fordított verseit fiókjaink őrzik, hogyha már a Kossuth-évben nem jelenhettek meg, akkor – hátha – 2003. március 15-ére könyv lehetne belőlük.
Ilyen Takács Jenőnek, a 2002 szeptemberében 100. életévét betöltött zeneszerzőnek az önéletrajza, melyet németről fordítottunk le és közöltünk a lap szeptemberi számában. Ám A Dunánál nemcsak e számában, és nemcsak egy centenáriumi külön albumban foglalkozott Takács zeneszerzői, előadóművészi, zenepedagógusi, gyűjtői és szerzői munkásságával, valamint a magyar és a nemzetközi zenei és irodalmi élet legnagyobb alakjaihoz (Bartók, Kodály, Dohnányi, Menuhin, Casals, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Franz Werfel, Alma Mahler, James Levine stb.) fűződő baráti és szakmai kapcsolataival, hanem egy centenáriumi koncertet is szerveztünk, amelyre szeptember 14-én a Millenáris Teátrumban került sor, Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar és számos vendégművész, pl. Paul Badura-Skoda részvételével. A koncertről készült hangfelvétel CD-n való megjelentetése folyamatban van. A koncert költségeinek az NKÖM csak kevesebb mint felét állta, így kiadónkat, mint szervezőt sokmilliós fizetési kötelezettség terheli, amely pénzügyileg röviden teljesen padlóra fogja küldeni. A Dunánál, naivitásában, álmában sem gondolta volna, hogy Takács felfedezéséért végzett munkáját halálos szankcióval fogja sújtani a magyar nemzet, vagy kultúra, vagy nép, vagy minisztérium.
Ilyen Jókai Mór eddig ismeretlen szövegtöredéke, áprilisi számunkban.
Ilyen gróf Bánffy Miklós két ismeretlen műve, életének utolsó alkotásai: a Milolu című kisregény és az Ecce Homo című dráma, melyekből 2003. februári számunkban közlünk részleteket. Mindkét mű fiókjainkban fekszik, kiadását várva.

2) A közelmúlt
A lapban állandó téma a közelmúlt történelme: 1956 öröksége, általában az ötvenes évek anyaországi és erdélyi társadalmi és politikai történéseinek feldolgozása, többnyire eddig ismeretlen dokumentumok kontextusában vagy nyilvánosságot eddig nem kapott interjúk formájában.

3) Holocaust
A holocaust és a zsidóüldözések eseményei A Dunánál számaiban visszatérő motívumként vannak jelen, nemcsak egyes, ezt tárgyaló írásokban, hanem gyakorta egyéb témájú szövegek egyes bekezdéseiben (pl. Takács Jenő önéletírásában, 2002. szeptember, vagy Papp Márió Siegbert Tarraschról szóló esszéjében, 2003. január.) Megjelenés előtt áll Skamperl Alice Auschwitzi naplója. Reprezentatív anyag dr. Neufeld György kolozsvári röntgenorvos, egykori munkaszolgálatos visszaemlékezése (2002. április), ugyanúgy, mint a Kertész Imrével még a lap 2001. augusztusi próbaszámában készített interjú (újraközölve a 2002. novemberi számban).
Lőwy Dánielnek évekkel ezelőtt jelent meg az Erdélyi Híradó kiadónál a kolozsvári zsidóság történetét feldolgozó monográfiája. E mű kibővített változatából A Dunánál 2002. szeptemberi számában átvette a Karácsony Benő tragédiájáról szóló fejezetet.
Szerző és kiadónk azt szeretné, ha a bővített második kiadásban Kertész Imre írná meg legalább rövid utószóban vagy fülszövegben édesanyja családjának Kolozsvárral való kapcsolatát. A kézirat fiókjainkban fekszik, mert a minisztérium titkársága szeptember óta nem képes időpontot találni ahhoz, hogy a kiadó a miniszter úrral többek közt e kérdésben is egyeztethessen; mármint hogy a minisztérium támogatná-e ennek a Kertész Imre által felvezetett, a kolozsvári zsidóság történetét tárgyaló műnek a kiadását – amelynek múlt év végére már célszerű lett volna megjelennie –, vagy nem kívánja támogatni.

4) Duna
Nyelvünkből hiányzik a „dunalógia” kifejezés, amely a Dunára vonatkozó adatok és képi ábrázolások összegyűjtését, feldolgozását és értelmezését – mondjuk így: a „Duna-tudományt” – jelölhetné.
A Dunánál eddigi számaiban a folyammal kapcsolatos történelmi, politikai, földrajzi, ökológiai, művészi ismereteknek hömpölygően gazdag volumene bizonyítja, hogy a lap címválasztása nem volt véletlen, s hogy – bármi lesz is végül a neve – a Duna-tudomány számára folyóiratunk felbecsülhetetlen információs kincset, pótolhatatlan adatbázist képez.
Idéntől egyébként A Dunánál hangsúlyozottan a környezetvédelmi szemlélet jegyében kíván megjelenni, az eurokonform értékek következetes megismertetésével és népszerűsítésével szolgálva az édesvíz, a tiszta levegő, a megőrzött természeti és történelmi környezet és egy lakható Kárpát-medence ügyét.

5) Kapcsolatok a szomszéd irodalmakkal
A Duna-völgyet kulturális metaforaként felfogó koncepció jegyében a folyóirat nagyszámú román, német és osztrák szellemi értéket közvetített, de számottevő a kortárs szerb spirituális gondolkodás jelenléte is a folyóirat hasábjain. Előkészületben – fordítási fázisban – vannak szlovák, cseh és ukrán szövegek is; és ha költségvetésünk ezt megengedné, a már megtervezett kulturális csereakciók révén rendkívül eredményes ilyen értelmű tevékenységet folytathatnánk. (Pl. Mircea Dinescu Duna-parti művésztelepével vagy Linz városával stb.) Költségvetésünk azonban e pillanatban nincs, legfönnebb költségvetésem, amin saját zsebemet kell érteni, legjobb úton a szamizdatgyártás felé.

6) Kortárs képzőművészet
A Dunánál minden egyes lapszáma vizuális értelemben – mint tipográfiai alkotás – osztatlan elismerést aratott a szűkebb szakmai körökben s a nagyközönség soraiban egyaránt. Az alkotók, a modern képzőművészeti folyamatok, áramlatok, jelenségek, galériák, alkotások, tendenciák felvonultatása Bukaresttől Berlinig merész keresztmetszetét adja korunk törekvéseinek, szakmai ideáljainak, egy új képzőművészeti értékrend kialakulásának.

7) Filmkultúra
A lap kezdettől kialakította saját filmelemző szakmai műhelyét. A filmrovat számról számra mint klasszikus és mai filmek bemutatásának, értelmezésének, az egyes alkotók és alkotások üzenetei felfejtésének vonzó stílusú, egyedi hangú fóruma követhető.

8) Magyar irodalom
Mindezekhez szerves és sokrétű dinamikával kapcsolódva, A Dunánál a magyar irodalom (olykor ismert, olykor meg ismeretlen) klasszikusaitól kezdve, pályakezdő szerzők műveiig közöl szövegeket, sajátos, újszerű alakzatot képezve a folyóiratpiacon. Másképpen: A Dunánál a felfedezésüket és újrafelfedezésüket váró szerzőknek és szövegeknek egyaránt fóruma. Nagy kár lenne a benne és körülötte felhalmozódott értéket és intellektuális potenciált sorsára hagyni. Annyira nagy kár, hogy el is határoztam, hogy ha másként nem, ha csak 10-15 példányban sokszorosítva is, de továbbra is megjelentetem. A kérdés az: ha mindez, együtt, nem a magyar kultúra legnemesebb és eredményesebb szolgálata, akkor mi nevezhető annak?


Budapesten, 2003. január 7-én
Szőcs Géza