Izer Janka | Felébredés az első rémálomból

Izer Janka 2021. július 01., 06:38

Sütött a nap, és amikor a vonat kiért a városból, a „zöldbe”, viruló bokrok, fák szegélyezték az utat. Emlékszem, az egyik domboldalon egy magányos, fehér virágú bokrocska állt.

Szegedi Katalin: Zuhanás a pipacsok közé – illusztráció Boldizsár Ildikó Holle anyó birodalma című könyvéhez (Cerkabella Kiadó, 2017)

Három évvel ezelőtt, egy tavaszi reggelen a Budapest közelében fekvő Piliscsabára utaztam ki, valamelyik egyetemi órám miatt. Sütött a nap, és amikor a vonat kiért a városból, a „zöldbe”, viruló bokrok, fák szegélyezték az utat. Emlékszem, az egyik domboldalon egy magányos, fehér virágú bokrocska állt. Meghatott ennek az ártatlan növénykének a szépsége, ez a meghatódás a napfény örömével keveredett el, és miközben már erdők között haladtunk tovább, hirtelen ráébredtem, hogy szerelmes vagyok. Csakhogy ennek a szerelemnek nem volt tárgya, semmiféle emberhez nem volt köthető, a virágokhoz, tavaszhoz, a Naphoz annál inkább. Akkor tapasztaltam meg életemben először azt az érzést – ha rövid ideig is –, amit a buddhisták nirvánának, a keresztények hálának (erőteljesebb kifejezéssel élve Isten imádatának), az ateisták egyszerűen igazi örömnek, talán boldogságnak neveznek.

Aki a boldogságot keresi (és hát ezzel mind próbálkozunk más-más eszközökkel), a leggyakrabban három dologra szokott hivatkozni, amely megakadályozza elérésében. A legelső általában az, hogy a másik nem szeret engem viszont, vagy túlságosan szeret, nem úgy, ahogy én akarom, mást lát bennem, mint aki vagyok, nem önmagamért kötődik hozzám. Meg akar változtatni. A szerelembe és a szerelem boldogságába vetett hitt képtelensége ugyanakkor köztudott. Legfeljebb a romantikus regények és filmek felszínessége üzen mást. A felnőtté válás egyik nagy csalódása a rózsaszín felhők szétoszlása, a kiábrándulás. Sokan nem is lépünk ki a „következő jobb lesz” ördögi köréből, mások megalkuvásból elfogadják egy nem túl boldogító házasság nyűgét. Egészen kiváltságosok azok, akik ebből a rémálomból fel tudnak ébredni. Akik nem azért választanak párt, mert nincs jobb választásuk, hanem mert felismerik, hogy a szerelem boldogsága nem a másik embertől függ, hanem saját magunktól.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)