Bár eredetileg háborús riporter pályáról álmodozott, Varga Melinda hamar rájött, hogy a szerkesztés és a költészet a neki kijelölt út. Varga Melinda Gyergyószentmiklóson született, jelenleg Kolozsváron él. legutóbbi kötete a Sem a férfiban, sem a tájban címmel jelent meg 2017-ben. Korábban már több elismerésben részesült, elnyerte többek között az Irodalmi Jelen Költészet Díját, a Székely János Irodalmi Ösztöndíjat, és a Térey János-ösztöndíjat is. Az Oláh János-ösztöndíjas szerkesztővel Szente Anita beszélgetett, az interjút a Kultúra.hu publikálta.
– A legutóbbi, Sem a férfiban, sem a tájban című, 2017–ben kiadott kötetedben központi szerepet kap a szabadság, a vágy, a lendület, a szerelem, de jól körvonalazódik a magány, a realitás és az elvágyódás is.
– Ezek egyetemes emberi érzések, mindnyájunkat foglalkoztatnak. Talán azért is volt annyira népszerű az előző kötetem. Megtörtént az, ami lírakötettel nem szokott: elfogyott.
– Szerkesztőként, riporterként, újságíróként is ismerhetünk. Hogyan alakult ez?
– Újságírás szakon tanultam a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Kezdetben volt egy olyan álmom, hogy háborús riporter leszek, a húszas éveim elején nagyon vonzott minden, ami veszélyes, és amiben „őrület”, tűz van. A kulturális újságírás is vonzó volt számomra. Botházi Mária tanáromtól sokat tanultam, akkor ő az erdélyi Krónika munkatársa volt. Az óráján lapot szerkesztettünk, laptükröt rajzoltunk. Egyetem alatt a kolozsvári Szabadság napilapnak és a Krónikának írogattam irodalmi estekről kisebb cikkeket, közel állt hozzám. Minden érdekelt, ami kultúrával kapcsolatos. Akkor még elérhetetlennek tűnő vágyam volt az is, hogy irodalmi szerkesztő legyek. Az Echinox kétnyelvű kulturális-irodalmi diáklap magyar oldalait szerkesztettük Muszka Sándorral, így kicsit ebbe is belekóstoltam.
– Ezek szerint a kolozsvári életnek jelentős szerepe volt a pályaválasztásodban.
– Diákként egyéb dolgom sem volt, csak elmélyülni a művészetben. Kolozsvárott értem költővé, itt találkoztam a kétezres évek elején Orbán János Dénessel, Bréda Ferenccel, az Előretolt Helyőrség csapatával. Kolozsvár a költői pályámat meghatározó állomás, fontos szellemi műhely. A város, ahol otthon érzem magam. Hetente többször is eljártunk színházba, operába, hangversenyekre, kiállításokra, irodalmi estekre, rengeteget olvastunk, beszélgettünk. Hétfőnként Bretter-körökre jártunk, a magyar nyelvterület legkritikusabb és leghaladóbb gondolkodású irodalmi műhelyébe, amelynek szintén Bréda Ferenc volt a katalizátora. Na és persze kocsmákba. Szép és eseménydús időszak volt. Itt ismerkedtem meg Karácsonyi Zsolttal is, aki a Helikon folyóirat fiatalokat közlő, A nagy Kilometrik címet viselő rovatát szerkesztette, de nem sokkal előtte ő is az Irodalmi Jelen szerkesztője volt. Pályainduló publikációmat ez a két lap határozta meg, és hosszú ideig csak ide küldtem verseket.
Bréda Ferencnek is rengeteget köszönhetek. Nemcsak az első verseimet véleményezte, hanem barátként is számíthattam rá. Az élet és a szellem dolgaiban egyaránt fontos kérdésekre világított rá, belelátott a dolgok mélyére. Tőle tanultam például azt, hogy a hübrisz, azaz az ego ne hatalmasodjon el sose az emberen, és hogy miért olyan varázslatos Kolozsváron élni, hogy a koldusnak mindig kell aprót adni, és még megannyi mindent. Ezek fontos érzelmi és erkölcsi paraméterek. Nem csak nézni, látni is kell a világot, ahhoz, hogy megismerjük, és az életünk teljes legyen.
Kolozsváron sok kortárs költővel megismerkedtem. Egyetemista éveim alatt a kocsmákban nagy beszélgetések, felolvasások voltak. Ez a város ma is pezsgő, nyitott szellemű, fontos átjárások tapasztalhatók a kortárs román és magyar lírai műhelyek között, ez színt visz a város kulturális életébe.
A fiatal erdélyi költők viszik tovább a most már Bréda Ferenc nevét viselő irodalmi kört. Nemrég Hervay-klub alakult, slamesteket rendeznek rendszeresen, alternatív színházi előadásokat lehet megnézni a kiváló kőszínházi darabok mellett, nemzetközi filmfesztiválokba kapcsolódhat be az ember. Nem lehet unatkozni.
A teljes interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható.