A babaruhák dohosak voltak. A koca pihegett,
félhomály táncolt rengő hasfalán.
Másnap reggel tíz malac küzdött az életért.
Ösztön
I.
A trikolor macska már a földön vonszolta a hasát.
A betonon kezdett vajúdni, nem feküdt a fűbe,
álltunk mi is, megdermedve, ahogy elsétál a kölyke
mellett.
Álltunk bizakodva, az udvaron minden forró
volt. Hátha nem pusztul el az anyaméhből kilökve.
Fél méterrel arrébb egy torzót hozott a világra,
végignyalta és továbbállt.
II.
Egy zsák babaruhát készítettek az istálló ajtaja mellé.
A csipkés rugdalózókkal törölték a malacról a nyákot,
csak kettő született, az egyiket a disznó szétharapta.
Elterült, szöggel az orrában. Sürgették, éjszaka volt.
Biztos fájásgyengeség. Önjelölt szülészek között
piszkított maga alá.
A babaruhák dohosak voltak. A koca pihegett,
félhomály táncolt rengő hasfalán.
Másnap reggel tíz malac küzdött az életért.
Harcoltak, hogy hónapok múlva melyikük
sétáljon fel hamarabb a platóra.
Megtörik
Azon a télen apuka faragott. Nem volt mit tenni.
Halpikkelyeket vésett az almáriumra.
Sellőuszonyt a tulipános ládára.
A gyerekeknek torokgyíkot tálaltak fel.
Mérges kis hüllő, a légutakat körbezárta
szivárványszínű farkával,
sziszegett és vért köpött.
Pikkelyek a nyakán. Szabálytalanok.
Remegett apuka keze.
Már este volt, mikor a kutyát elásta, szegény puli.
Elfogyott minden, amit terelni lehet,
azután éhen döglött.
Jó kutyáért megtörik a férfiszív,
ha látja a nyomait a hóban.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)