Bölöni Domokos | Akkoribanc (Önparód’)

Bölöni Domokos 2021. július 09., 09:10

Az éhségben, nyomorban megroskadt munkásember, Varga József kőmíves keresett ma menedéket szenvedései elől a halálban. A külvárosi kávéház mellékes helyiségében fölakasztotta magát, és meghalt.

Tóth Ernő: Finálé (olaj, vászon, 70 × 100 cm, 2020)

Az éhségben, nyomorban megroskadt munkásember, Varga József kőmíves keresett ma menedéket szenvedései elől a halálban. A külvárosi kávéház mellékes helyiségében fölakasztotta magát, és meghalt. Zsebében a következő levelet találták: „Senkim és semmim nincs, még reményem se, hogy valaha képes leszek becsületesen megélni. Lopni pedig nem tanultam, nem is akarok megtanulni, inkább meghalok. Nem haragszom senkire. Isten veled, világ!”

Magyarázom Suppendáré Józsikának, hogy ez mekkora valóság volt akkor, és mennyire nem guszta máma. Nézegetjük a Potsa József udvari bibliothékájából szerte szórt papírokat, bezzeg nekünk nem jut vajegy prizmás gyertyatartó, sőt mi több, hello. A csontfaragványos vadászpuskát is a lökött bajuszú Berszány Jóska lábába sütötte el az a cinóber lelkű Girnyó Mircsa.

Ki nem vették, mitmég hogy óperálnák: abból fiallik a haláláig fungáló bajpénz. (Vaj’ péndz, ki tudgya, az öreg pap hásze’, hogy hogy hogy írják…)

Nekünk bezzeg s buzzog csak két virnyoncos láda perfekt hegyes végű töltény rakomány jutott, oda dugtuk a Vetettlábú Kálámon Pircsi pincéjébe, az ászkok alá.

Hogy akkoribanc nem loptak, mert becsületből sem, a népek. Akkoribanc volt tisztesség.

Akkoribanc a vén Serer is hallgatott, pedig ő egy refudzsiát. De a kelnerájon bévül mindenki táccs mö.

Supp, a húgyos hasú jedzőnek valakik mégis bésúgták, biztosan Hájlánoj Szilvia.

De az félig orb és félig vakker.

Akkoribanc mé’ visznek el engemet, Berszány Józsi, Girnyó Mircsa?!

Magyaráznám Suppendáré Józsinak, hogy szabadulás után külön lőni a ribancot és külön a babancot. S ha a ribanc eszi a cukrot, akkor kettő is megdőtheti.

Gyermektartást nem fizetünk.

A bitang nem tőlünk való.

Mindenből csak semmiskedünk. Jó, na.

Előbb szabaduljunk.

Nem érti.

Itt dögöljek meg.

Én se.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)