Bene Zoltán | Arasznyi alakok

Bene Zoltán 2021. július 09., 15:05

− No, ez egy szép gól volt – állapította meg Brautigam, az egyszeres válogatott, és nem is akarta tovább cizellálni.

− Azok az arcok viszont röhejesek – jegyezte meg Ferike, a labdaszedő, a lassításra mutatva.

A sorfalat álló angolok valóban komikusan hatottak. Kivált kimerevítve.

Könczey Elemér alkotása
EB 2021 – KMI 12 foci

− No, ez egy szép gól volt – állapította meg Brautigam, az egyszeres válogatott, és nem is akarta tovább cizellálni.

− Azok az arcok viszont röhejesek – jegyezte meg Ferike, a labdaszedő, a lassításra mutatva.

A sorfalat álló angolok valóban komikusan hatottak. Kivált kimerevítve.

− Az éppen igaz – hagyta rá Brautigam, az egyszeres válogatott, és a nyomaték kedvéért hümmentett is egyet. Közben lesütötte a szemét, mert meggyőződése volt, hogy a labdarúgás valójában (igazi természetét tekintve) nem kompatibilis a kocsmakultúrával, s ő ennek ellenére mégis számolatlan sört és röviditalt fogyasztott már el a becsületsüllyesztőben, amely a törzshelyének számított. Bezzeg Ferike, gondolta, a hetedik gyömbér után is lelkes.

− Ezek sose jutnak tovább – legyintett Peti bácsi, miközben a szakállából kipiszkált három aprócska tésztamorzsát, amelyek még a tegnap esti hányáskor ragadtak a kunkori, ősz, drótszerű szőrszálak közé, s mindhármat akkurátusan a sarok felé pöckölte.

Hülye vagy te, gondolta magában Brautigam, az egyszeres válogatott, és Ferike csillogó szemébe nézett.

− Mikkel Damszgárd – vigyorgott a labdaszedő.

− Bizony! – bólintott rá valaki a sarokban, és Brautigam, az egyszeres válogatott azon tűnődött, vajon emlékszik-e bárki arra a szabadrúgásgólra, amit ő vágott annak idején, fénykorában, a Fradi ellen, a város enbéegyes klubja sztárjátékosaként? Annak köszönhetően hívták be a válogatottba. A szabadrúgás miatt. (Szebb volt, mint Damszgárdé.) Aztán a románok ellen kihagyta azt a sorsdöntő tizenegyest (hazaáruló, ordították a fülébe a sétálóutcán)…

Hosszasan tűnődött az emlékein, nem is figyelte a kocsmafalra szerelt televízió képernyőjén rohangászó arasznyi alakokat. a piros meg fehér ruhás angol és dán kollégákat.

− Amikor fociztam, azt hittem, bármire képes lennék a győzelemért – motyogta maga elé. − Aztán kiderült, hogy hiába lennék én képes bármire, még a bármi is kevés ahhoz, hogy mindig győzzünk. Így lettem becsületes sportoló. Ha több tehetség szorult volna belém, vagy jobbak az adottságaim, nyilván nem állok ellent a kísértésnek. Például a doppingnak. Ahogyan a csúnya lány könnyebben erényes, mint a szép, ezt nem nehéz belátni.

− Ez hogy jön ide? – kérdezte Ferike, a labdaszedő.

− Rá se ránts! – legyintett Brautigam, az egyszeres válogatott.

− Ezek sose jutnak tovább – legyintett újra Peti bácsi, és egy percen belül a dánok öngóllal támasztották alá hozzáértését.

Brautigam, az egyszeres válogatott legszívesebben valami csúnyát mondott volna. Mégis inkább hallgatott. Túlságosan meleg volt. Meg egyébként is…

(A PIÜ KMPI szerzőinek sorozata a labdarúgó Eb alatt)