a tömegben széttépett arcomat keresem
a didergő villamosok ablakán lehajtott fejem
a gyerek vagyok...
a gyerek vagyok ki szegeket ütött tenyerébe
a gyerek ki reszketve nyitogatta a fram hűtőszekrény ajtaját
a gyerek ki éveken keresztül álmosan énekelte deșteaptă-te române
a gyerek ki harminc év után is felböfögi a rántott párizsit
a gyerek ki bozgornak született
ki most schieß Ausländer
a gyerek ki minden pofon után visszaszívta taknyát
a gyerek vagyok kinek a hideg betonfalak mögött mellén rozsdázik a kulcs
ki az iskola büdös latrinái között eljátszotta gyermekkorát
a gyerek ki álmában dúdolja
sweet dreams are made of this
who am I to disagree
kit hallgatásra neveltek
de nem hallgat
a gyerek ki az ártatlanság pihéi között férfinek hitte magát majd lemosta a vért
a gyerek vagyok ki sárban tapicskolva tért haza
ki a halvány neonfény alatt Jeszenyint olvas
ki visszatartja lélegzetét
ki kézfejbe barna foltjait nézi
a gyerek kinek csontjába evődött az ölelés
ki váróteremben ébred
ki tükrödből néz &
kezedben szorítja pengéd
Bádogmadarak
1.
a tömegben széttépett arcomat keresem
a didergő villamosok ablakán lehajtott fejem
kezemben késsel ébredek
kezemben véres a kés
hallom mint ágyam alatt
liheg és
padlómra cseppenti nyálát az isten
nagyanyám tizenegy éven keresztül nézte a plafont
tizenegy éven keresztül nézte a plafonon
a madarak vonulását
tizenegy éven keresztül néztem
mint anyám s apám elfehéredik
torkukban eláll a nyelés
kezemben késsel ébredek
kezemben véres a kés
a távolt lesem s hagyom
végigsimítsa arcomon
kezét a tél
mondd hányadik döfésnél
riadnak fel a bádogmadarak?
2.
hűvös térdemen ringatom meg nem született gyermekem
csípi a dér
mi itt lakunk hol minden idegen
itt
honnan késsel rontok majd az úr színe elé
hogy megbocsásson
neked
nekem
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júniusi lapszámában)