A keblemen fekszel
a vízililiomok zöld tavában.
A bőröm alatt virágzol,
ébreszted a bennem rejlő hangokat,
lélegzetemet, szavaimat, a dallamokat.
A keblemen fekszel
a vízililiomok zöld tavában.
A bőröm alatt virágzol,
ébreszted a bennem rejlő hangokat,
lélegzetemet, szavaimat, a dallamokat.
A nap és éj túlcsorduló csészéje vagy,
egy izzó csillag,
veszteglő szövőszék,
részegítő ital,
agyamat ingerlő
tűzvirág.
Az emberi gondolkodás legmélyebb
gyökereihez viszel,
az égi világokba.
Soha nem utasítom vissza éjszakáid
selymes karmait.
Megadom magam neked,
mert te hordod a fényem
a fekete mák
ködös emlékeiben,
a reggeli harmatban.
Balázs F. Attila fordítása
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)