Beszélhetünk a születésről
A reinkarnálódott csendben,
A fájdalom a hó kórházait hívja segítségül.
Folyik a homok, folyik
Szomjúság és kiáltás közt az ember
A válasz nélkül maradt
Pusztaságban.
Beszélhetünk a születésről
A reinkarnálódott csendben,
A fájdalom a hó kórházait hívja segítségül.
Egy kézre, egy szóra, méregre vársz,
Az ajkak illatától ignorált éjszakára,
A hangok évadjára, amelyben hinni lehet,
Mint egy szerető szülőben.
Folyik a homok, folyik,
A levegő emelte ég és föld között.
Ó, a feloldódás, az édes elmúlás
Hazug csók csupán
A nemlét ajkán.
Balázs F. Attila fordítása
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)