Szalai Klaudia | Kerítéskiállítás Mészöly Miklós emlékére

Szalai Klaudia 2021. július 23., 12:05

A kerítésre felaggatott tizenöt tabló Mészöly Miklós életrajzának olyan kiemelt szegmenseibe enged betekintést, mint születésének pillanata, az íróvá válás útja, s helykeresése, valamint pályájának csúcsa, s végül „az ünnepelt búcsúja”. Dr. Gróh Gáspár szavaival élve a tárlat lehetővé teszi, hogy ha csak egy röpke pillanat erejéig is, megérezzük azt a Mészöly-örvényt, amelynek erejét csak magunkban, lelkünk mélyén érthetjük meg igazán.

Szabadtéri kiállítás nyílt Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia Bajza utcai épülete körül, amely a 100 éve született Mészöly Miklósnak állít emléket. A Mészöly 100 címet viselő kerítéskiállításon dr. Gróh Gáspár irodalomtörténész, a tárlat vezetője, valamint Szörényi László író, irodalomtörténész, műfordító, az MMA rendes tagja emlékeztek vissza a 20 éve elhunyt íróról.

„Mindenekelőtt ember vagyok, vagyis nem állat, növény, tárgy, gáznemű anyag vagy bármi más. Másodsorban Mészöly Miklós, egy individuum vagyok. Harmadsorban pedig, abszolút véletlenül, magyar.” – Mészöly Miklós tollából. Ezen idézet ragadta meg elsőként tekintetemet, amint a Bajza utcában sétálgatva szemügyre vettem a kerítéskiállítás néven elkeresztelt tárlatot. Nagymamám gondosan nem említette soha Mészöly Miklós nevét, míg gyermek voltam. Talán azért, mert nem a közkedvelt íróihoz tartozott, vagy csak azért, mert ő maga is pontosan tudta: Mészöly Miklós irodalmához fel kell nőni. Kétségtelen, ha évekkel ezelőtt ragadtam volna Mészölyt a kezeim közé talán az első sor után búcsút intettünk volna egymásnak. Pedig Mészöly Miklóssal nem lehet érintőlegesen találkozni. A kiállítás megnyitóján dr. Gróh Gáspár irodalomtörténész úgy fogalmazott: ha valaki belekezd Mészöly Miklós munkáinak olvasásába, abból hónapokig tartó kaland lesz.

A kerítésre felaggatott tizenöt tabló Mészöly Miklós életrajzának olyan kiemelt szegmenseibe enged betekintést, mint születésének pillanata, az íróvá válás útja, s helykeresése, valamint pályájának csúcsa, s végül „az ünnepelt búcsúja”. Dr. Gróh Gáspár szavaival élve a tárlat lehetővé teszi, hogy ha csak egy röpke pillanat erejéig is, megérezzük azt a Mészöly-örvényt, amelynek erejét csak magunkban, lelkünk mélyén érthetjük meg igazán.

„Annyi bizonyos, hogy Mészöly maga is világirodalmi jelentőségű író. Az ő tiszta, egyéni hangja benne van a világirodalom áramában” – idézte Mándy Iván szavait dr. Szörényi László író, irodalomtörténész, műfordító, az MMA rendes tagja köszöntőjében.

Mészöly Miklós életműve remek példa arra, hogy milyen a diktatúra közepette alkotni. Milyen a féltve őrzött, olykor asztalfióknak írt alkotásokat kézről kézre adni, s titkon, egy-egy eldugott pincében nyomtatásra adni. dr. Szörényi László hozzátette, Mészöly Miklósnak sikerült megőriznie alkotói függetlenségét, egyéni individuumát hiszen ahogyan az általa kiemelt idézetben is fogalmaz „Másodsorban Mészöly Miklós, egy individuum vagyok.”

A kiállítás fő célja – mindamellett, hogy méltó emléket állítson irodalmunk egyik legkiemelkedőbb alkotójának –, hogy rávilágítson az író irodalomtörténeti munkásságára is. Hiszen – ahogyan azt az irodalomtörténész is kiemelte – Mészöly munkásságaiban a realizmus, valamint a modernség tökéletes harmóniában található. A megnyitót Eszterházy Péter tollából származó idézettel zárta, amely szerint „a magyar nyelvet két nagy „M” emelte a saját pontosságára. Mészöly Miklós. Mi már egy Mészöly utáni magyart kaptunk kézhez. Hálánk örök és önző.”

A tárlat tablóin, amelyek az MMA irodaház Andrássy úti és Bajza utcai oldalán találhatók, Hrapka Tibor grafikus, Móser Zoltán Balogh Rudolf-díjas magyar fotóművész, etnofotográfus és író, Vahl Ottó fotográfus, valamint a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum fotográfiái láthatók.