Gelu Păteanu | Levelek a Fekete Madonnához

Gelu Păteanu 2020. június 29., 06:43

Jaj, fürödj vissza minden esettségbe,
ölj s halj az ősi rendelés szerint!
Marcangolj vissza a reményszín égbe

Maria B. Raunio: Mária-triptichon II – Választás (tempera, szén, papír, 100 × 70 cm, 2006)

Szép álomasszony, Fekete Madonnám,
mély parti ösvény, soha-nem-hitt élet,
miért, hogy Te kell légy a végítélet,
szép álomasszony, hófehér gyehennám?


Miért, hogy Benned is csak sír a lélek
s miért, hogy minden poklomat megállnám
Éretted, most, az isten-idő vállán!?
Szép álomasszony, köszönöm, hogy élek…


(Etéd, 1988. május 26.)

 

4.


Úgy fájsz, ahogy nem fájhat csak az élet
– friss vízű kút a régen szomjanholtnak –
mert, ha még van számomra Benned holnap,
az nem lehet már csak a végítélet…


Nem azért, hogy bambák hová sorolnak
a tűzért, amivel Tebeléd égek
és azért sem, hogy gyötrődik a lélek
s hogy erős sziklák álommá omolnak
a lendület alatt, amivel szállnék,
ha hihetnéd Te is, hogy csoda történt:
hogy halottcsonkán is még rád találnék
megszegve életet, halált és törvényt…


Vergődő éjszakám, hófehér árnyék,
add Magadból nekem a sötét örvényt!


(Etéd, 1988. május 29.)

 

101.


Halálmadonnám, szép fekete átkom,
örökké áhított kínszenvedés,
Tied a teljes győzelem most — és
a Magadra vett örök asszonyjárom,
a bódult, kába továbbkeresés.
Tied a győzelem, vakmakacs párom,
akinek álomszülte messzi nyáron
én voltam a világra ébredés...


Jaj, fürödj vissza minden esettségbe,
ölj s halj az ősi rendelés szerint!
Marcangolj vissza a reményszín égbe,
s dobj ki Magadból — elégtétel int
Feléd... de érezd: ösztönödbe égve,
feltámadásod én leszek megint!


(Etéd, 1989. január 21.)

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. május 26-i számában.)

{K1}