Pejin Lea | Versek

Pejin Lea 2021. július 31., 06:52

Bajba csak akkor került,
amikor néhány pillanatra elhitte,
hogy Ő a teremtő.

Kuti Botond: Intus (olaj, vászon, 150 × 140 cm, 2020)

Lapos

Amikor egyszer majd
rájössz
akkor ferdül a horizont
Akkor éled a város
amikor az arcod
bepirul
pirkadat után a vízpart
rajta a homok marja a bőrt
leolvad lassan a színed
hámlik a szégyen
borotva-hajó a víz tetején
cipzárral zárja be lassan az estét
gombolj ki
még egy idegen test
épp beleférne.

 

Panel

Bent élsz.
Feletted család,
alattad félkész
tinédzser maszturbál.
Panelszagban paprikás krumpli
egyvelegbe térdelsz,
részeg vagy
hetente kétszer,
és olyankor dohányfüstfüggönybe
akasztod fel magad
ráadásul.
Melletted lelkész imád mindent,
ami nem földi,
fuldokol átlósan a bácsi
30 év dohányzási
ékszer a tüdőn
a rákja.
Hogy él, elég nagy mákja van.
Vastaps vagy pofon,
csak tenyérbe másznál már
végre,
odakuporodva, gyűrűs és hüvelykujjak
biztonságába, kesztyűt is húznál, dudálnál,
dudák, buja keblek társaságába
bújva rejtett nőiességedbe fészket raknál.

 

Megtérés

Abban a tudatban élt,
hogy felette az időnek nincs hatalma.
Se isten nem feltételezheti az Ő végességét,
se az utcasarki messiás a gajba tetejéről prédikálva.
Bajba csak akkor került,
amikor néhány pillanatra elhitte,
hogy Ő a teremtő.
Akkor felmászott egy állványra a közeli építkezésen, és
onnan bizony le akart ugrani.
Majd észrevette, hogy nem nézi senki,
akkor értette meg Istent igazán.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)