Kolev András | Menyegző és más versek

Kolev András 2021. augusztus 04., 09:37

Kövér szavak, bódító parfümillat,
öröm kering, a díszlet ránctalan.
A langyos szellő hószín fátylat ringat,
s a gyermekeknek angyalszárnya van.

Vajna László K.: Kék angyal I. (akril, vászon, 50 × 60 cm, 2018)

Menyegző

Új fénye gyúl a hajlongó igéknek;
hűség fogan friss rózsaszirmokon.
Halk gyertyalángok végtelent ígérnek,
s illő mosolyt ölt mindegyik rokon.

Kövér szavak, bódító parfümillat,
öröm kering, a díszlet ránctalan.
A langyos szellő hószín fátylat ringat,
s a gyermekeknek angyalszárnya van.

Mélyzöld palackok díszes sorban állnak,
csodás a sült s a pompa mint köret.
Az új anyós kést nyújt az ifjú párnak,
kesernyés koktélt édesség követ.

Edény csörömpöl, félreáll az asztal,
a rezge húr egy percre sem pihen.
Egy agglegény egy vénleányt magasztal,
de az csak ül, nem hisz már semmiben.

Hajnal hasad, egy felhő sincs az égen,
két nászutasra bérelt taxi vár.
Mézízű álom, félszigetnyi éden,
egy hét csupán, nem bűn sietni már.

 

Patthelyzet

A sors neked ma sem sütött kalácsot,
és ráadásul zárva volt a bolt.
Te szótlan tűrted, fáradozni látszott:
temette azt, mit tőled elrabolt.
Erőt veszel, markolsz, de mintha félnél,
jobb helyzetekbe képzeled magad.
Hátrálsz a rossztól, meg-megállsz a szépnél,
s csak azt teszed, mit másnak is szabad.

Vigasztalódsz, nap süt, kering a véred,
beléd karolnak jólfésült szavak.
Elboldogulsz, s már avval is beéred,
ha álmaiddal mások játszanak.