Halmai Tamás | Versek

Halmai Tamás 2021. augusztus 06., 07:56

bár emberszó elfödi hivatását.
(Ember is, szó is: valóságok leple.)
Egy szál árnyék már oblátussá hűsít!
Mert ha nem szólok is, hallom magamban
az esti dicséret zsoltárait

Aknay János: Felhők között (akril, vászon, 200 × 100 cm, 1987)

A rét prófétája

A százszorszép csak egyszer gyönyörű,
de akkor örökre. Rét prófétája –
bár emberszó elfödi hivatását.
(Ember is, szó is: valóságok leple.)
Egy szál árnyék már oblátussá hűsít!
Mert ha nem szólok is, hallom magamban
az esti dicséret zsoltárait:


ahogy a lelkek összetestesülnek;
ahogy az egymás az Egy mása lesz;
ahogy illantja magát az anyag;
ahogy szárnyat csatolnak csillagok,
és attól fogva madár a nevük.
Ahogy a szél mondattá rendeződik,
de nem a fül – jelenlét hallja meg:


újrakezdődik mindig az öröklét,
ha valaki szerelembe esik.
Vagy ha fűszálak hegyén megpihen
a szellem fénye, mely nem ismer alkonyt.
A teremtést vagy a megváltást könnyebb
elölről kezdeni? – És befejezni?
Alapítani végül kezdetet.

 

Tamil himnusz, liliom éneke

Két kezéből ég felé nyitott kelyhet
formált a boldog (boldoggá a forma
tette), s színültig a fény kitöltötte
a tárt virágot, alkalmi edényt,
elárasztotta az ég a kezet,
hogy tobzódjék a tenyér, mint a szív,
kegyelmességben és D-vitaminban.


Függőség az is, ha mindent elengedsz.
Tisztára simogatja arcodat
a szél tapintata, s te szabadulsz,
de csak egy másik cella szépségébe.
Aki kezéből a kelyhet formálta,
most eláraszt magával, mint a szív,
és színültig telik a cella térrel.


Valahonnan ortodox tercváltás szól,
tamil himnusz, liliom éneke,
szakállas szó elhangolt kolostorban.
A nép zenéje a tavaszi erdő,
azt modellálja emberré a dal.
Megvirágzott a názáreti lótusz!
Felénk létezik, virul Máriácska.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. júliusi számában)