Farkas Arnold Levente | A valóságban

Farkas Arnold Levente 2021. augusztus 07., 10:05

A priuszos beköti középső gyermekét, illetve nem a középsőt, a legkisebbet, illetve a legkisebb a középső, mert a kocsi hátsó ülésén a legkisebb a középső és a legnagyobb között ül. A legnagyobbat is beköti, mert magát bekötni egyedül a középső tudja. Az van a priuszos fejében, hogy a kocsiban három ülés van, az anyósülés meg az apósülés elöl, a hátsó ülés meg hátul.

Takáts Márton: Esti Gellért-hegy (olaj, vászon, 135 × 80 cm, 2016)

Tim azt mondja, nem történt meg. Rom szerint Ham szomorú, de Tim szerint Rom szomorú, Tim szerint Rom a saját szomorúságától nem látja Ham szomorúságát. Ham úgy véli, Tim valóságos szomorúsága látszat. Magyarország államformája, kettőspont, tanácstalan köztársaság. Tim valamikor gazdag volt. Amikor Tim gazdag ember volt, voltak barátai. Gondolkodom, tehát vagyok, kicsi vagyok, mint a nagyok. Amikor Tim elvesztette a vagyonát, megtapasztalta a valóságot. Ham azt súgta egy színész fülébe, hogy a valóság az a körülmény, ami a többi körülményen múlik. Rom úgy gondolja, az ember maga is körülmény, Tim pedig egyszerűen rossz emberekkel barátkozott, mert így hozták a körülmények. Tim egy erdőbe költözött, ahol sok pénzt talált. Elásta valaki.

A priuszos beköti középső gyermekét, illetve nem a középsőt, a legkisebbet, illetve a legkisebb a középső, mert a kocsi hátsó ülésén a legkisebb a középső és a legnagyobb között ül. A legnagyobbat is beköti, mert magát bekötni egyedül a középső tudja. Az van a priuszos fejében, hogy a kocsiban három ülés van, az anyósülés meg az apósülés elöl, a hátsó ülés meg hátul. A valóságban nem úgy vannak a dolgok, mint a priuszos fejében, mert a hátsó ülés legalább két részből áll, ez viszont nem látszik, mert a két rész között nem lehet váltani. Amikor elindulnak a kocsival, szól a rádió, mert a priuszos nem tudja kikapcsolni, Bartók első vonósnégyesének első tételéből el tudom játszani brácsán és csellón egyszerre az első három ütemet. Weinfurtner Zsigmondnak sikerült, de nem az.

Az élet, aki a bölcsesség maga, álmában velem találkozott. Ballagtam éppen a szigeti útnak nevezett szigeti úton, kezemben kiürült pálinkásüveg, az átlátszó valóság törékeny fénye kacagott. Leültem az árokparton, a maradékot felitta a föld, sírva borultam a nedves hiány fölé. Rom szerint az élet megijedt, Ham szerint a részeg ember könnye szomorúságot karcol a valóság üvegfalába, Tim szerint elviselhetetlen az ébredés. Magyarországon vörös és fekete hangyák harcát figyeli a gyermek, ám a hangyák logikája csöppnyi értelme számára őrület, munkaveréb csipkedi a dolgok örömét. A megnevezhetetlen árnyéka a kimondhatatlan nevére borul, Rom álarca arc nélkül bolyong a kertben, Ham és Tim mondatai összegabalyodnak a vacsorát megelőző pillanatban.

Postscriptum, Krisztus előtt huszonegy május húsz, Jupiter napja. Spiró Jupiter nevét következetesen Iuppiternek írja, Caesar nevéből a Juliust Iuliusnak, hiszen Claudius találja ki a J betűt, az a Claudius, akiről Lukács György is ír az Apostolok cselekedeteiben. Véletlenül van nálam valami villogó. Amikor Lester Young New Orleansban arra kéri Boris Viant, hogy trombitáljon Afrika című lemezén, a félig orosz, félig francia dzsesszzenész a derékszög ritmusáról és a vér dallamáról mesél az utód nélküli ősökkel büszkélkedő szaxofonosnak. Valószínűleg rosszul nyelvészkedem. Irénke szerint a le manch ruhaujjat jelent, a dimanchban szereplő di a dieu rövidülése, a vasárnap pedig az Úr napja. Van-e valami kapcsolat La Manch és La Mancha között, kérdezem.

Amikor Rom és Ham Tim holttestét az erdőben elásta, megtalálták azt a pénzt, amit korábban Tim is megtalált. Elgondolkodtak azon, hogy a halott, amikor még élt, a látszat valósága helyett a valóság valóságát választotta. Torzul a lélek, mert megalázzák, nincs cigarettám. A történet dramaturgiája szerint nem nyúltak hozzá. Rom arra a nőre gondolt, akinek a szerelemtől nem látta a halálát. Ham a bolond lányra gondolt, aki a valóságban azért vesztette el az eszét, mert tettette a herceg az őrület látszatát. Tim életében szűz volt a gondolat. Minden, ami létezik a valóságban létezik, nincs semmi, ami a valóságon kívül létezne, mondta a második gyermek Magyarországon. A vessző hiánya is a valóságban létező hiány. A brácsában az er egy dombon áll.