Befejeződtek a felújítási munkálatok II. Rákóczi Ferenc szülőházában, a borsi Rákóczi-kastélyban. Az épületkomplexum teljes körű renoválásának köszönhetően a kastély olyan kulturális programoknak biztosíthat teret, mint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem által koordinált Rákóczi három születése című kiállítás, szabadulószoba, de a tematikus játszótér és a 17. századot idéző fűszerkert is. A kastély évszázadokon átívelő aranykoráról s olykor hányatott sorsáról a Teleki László Alapítvány által finanszírozott könyvből értesülhetünk.
A borsi Rákóczi-kastély című kötet elsőként a már felújított kastély gyönyörű panorámáját láttatja az olvasóval. Borsi mintegy 1200 lelkes, felerészben magyarok lakta település, amely Sátoraljaújhelytől alig öt kilométerre található. Legfőbb nevezetessége a II. Rákóczi Ferenc szülőházaként ismert kastély. A Zemplén-hegység déli lejtőinél fekvő települést a trianoni békediktátum után Csehszlovákiához csatolták, majd az első bécsi döntéssel 1938-ban visszakerült Magyarországhoz. A második világháború után azonban újra Csehszlovákiához csatolták, 1993 óta pedig Szlovákia része. S bár a településről kevés információ maradt fenn, a könyvből megtudhatjuk, hogy első említése 1067-ből származik: a százdi apátság alapító levelében olvasható Terra Borsu alakban. 1219-ben a falut már a pataki vár tartozékaként említik Borsiszer néven.
A településen található kastély I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna házassága révén került a Rákóczi-birtokok közé. A várkastély bővítését feltehetően Lorántffy Zsuzsanna végeztette el. Ekkor épült a déli, női szárny. Az udvarház aranykora is ezen időszakra tehető, ugyanis az épület minden olyan eszközzel fel volt szerelve, amely a korabeli komfortérzethez elengedhetetlen volt. A hálótermek közelében például árnyékszékeket helyeztettek el, míg a női szárnyban faszerkezettel leválasztott, feltehetően fürdőhelyiségnek kialakított termeket hoztak létre. Az 1638-ra megépített szárnyban az illemhelyeket már falba süllyesztették, s bútorszerű faszerkezettel készítették. A termekben zöld, később pedig fehér, sárga és kék, vagyis lengyel színekben pompázó kályhák, a kevésbé jelentősebb termekben tapasztott lábas kemencék álltak.
A kastélyt kiterjedt uradalom vette körül. A déli szárny előtt, az épület és a Bodrog folyó közötti területen a reneszánsz elveknek megfelelő kertet alakítottak ki: míg az egyik oldalon gyümölcsös, addig a másik oldalon lugaskert várta az uralkodót. Lorántffy Zsuzsanna maga is gondozta és irányította az uradalom kertjének művelését.
A kastélyt 1688-ig, Munkács elfoglalásáig három Rákóczi-nemzedék is használta. Bátori Zsófia, I. Rákóczi Ferenc és felesége, Zrínyi Ilona több fontosabb levelét is innen keltezte. A források alapján feltételezhető, hogy Borsi a Rákóczi-birtokok más központjaihoz képest is kényelmes és otthonos várkastély volt.
Mint a kötetben is olvasható, a borsi kastély Munkács várával együtt I. Lipót birtokába került, majd sorsát olyan történelmi tényezők alakították, mint a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc, valamint az első és a második világháború. A világháborúk során például többször szolgált katonai laktanyaként, valamint tárolóhelyiségként, ahol termelőszövetkezetek takarmányait tartották, de helyet kapott itt óvoda és iskola is.
Az évszázadok alatt többször fenyegette lebontás a várkastélyt, míg 2017-ben Magyarország kormánya mintegy hárommilliárd forintnyi támogatást nyújtott a felújítására, amely többek között a kastély teljes körű szerkezeti helyreállítását, valamint a kő- és falkép-restaurátori munkálatok elvégzését biztosította. A teljes körű renoválási folyamatokon átesett épületkomplexum különböző programokkal, valamint látnivalókkal várja az érdeklődőket.