Erre lakott
anyám-apám,
míg kicsi volt.
Azóta is
ugyanaz a
fácán rikolt.
ABONY
(harmadoló tizenkettesekben)
A Kaszáló
erdőben él
a kék vércse.
A határban
földre rakva
bíbic fészke.
A Krakóban
törpeharcsa
még vadászgat.
Régi kúriák
titkaikra
jól vigyáznak.
Néha-néha
megkondul a
Harang dűlő.
Válaszol rá
suhogással
a Nagy erdő.
Erre lakott
anyám-apám,
míg kicsi volt.
Azóta is
ugyanaz a
fácán rikolt.
Az odúban
cseperedő
seregélyek.
Aki itt él,
velük éltem,
velük élek.
Téglagyári
tavon a kép
hova úszik?
Az idő majd
utoléri
egyszer úgyis.
Régi halmok
alatt fekszik
a mi múltunk.
Ez a tisztás,
gyerekekként
itt fociztunk.
Ez a főtér,
és suliba
idejártam.
Rackajuhot
vettek nekem
a vásárban.
Luftballon szállt
a magasba,
hol van már az?
Felnőttem én,
fiókokon
gyerekzárak.
Nádasokban
nádirigók
énekelnek.
Nem tudni, hogy
évek telnek,
vagy a percek.
ORNITOLÓGIA
(hexameterek)
Volt egy madártanos, ő volt példa előttem, a képem.
Sok kötetét olvastam a nyolcvanasokban. Az égen
bársonyos ornitológia, ostroma ostor a szélben.
Mennyi madár neve, mennyi madár szele: épp vele, épp nem.
Régi egekbe, ha száll, a szökött idejét vele nézem:
emlék már és nem. Feldobva leeshet az érem,
és ma leesve is elrepül. Így lesz a fej vagy az írás
elrepülő repülője a légnek: megvan a nincs más.
Őszi madárvonulás: hol a „megjött”, ott van a „viszlát”.
Úgy nem lesz bonyolultabb semmi, ha semmi se szimplább.
Úgy nem lesz gyakoribb valamink ma, ha semmi se ritkább.
Ornitológia míg tovaszáll, megfejti a titkát.
Jártam a nádasokat madarat figyelő madarászként,
és a kanári dalolt odakint ugyanúgy, sose másként.
Kínai fürj kiabált, az a törpe, gyerekkori tájék
vett körül és a gyerekkori kertre borulva az árnyék.
Minden az volt, ami. Változat. Épp ugyanaz, sose más még.
Most hol az árnyék és hol az udvar? Elégve a nád rég.
Füstje az égben a sok felhőbodor: úszva, feledve.
Újra idézve fel sok madarát. Jön a reggel, az este,
és megy a reggel, az este. Madárdala hangos: a csendje.
Nádirigó szava szólna a csendben örökre recsegve.
Nádirigó szava hívna magához, miként ha keresne:
szárnyai árnya lehullna a régi nyarakra-telekre.
EMLÉKBE ELVISZ
(felező tizenkettesek)
Ott ülnek még mindig a postagalambok,
és a régi udvar burukjuktól hangos.
Pedig dehogy, dehogy. Csak az emlék, ahogy…
Lettem azóta már budapesti lakos.
A gyerekkor gyorsan elmúlik, de mégis
itt maradna hosszan, negyven-ötven évig.
Vagy talán még tovább. Ki tudja azt, meddig?
Emlékül elviszed és emlékbe elvisz.