Kecöli K. Gergő | Versek

Kecöli K. Gergő 2021. augusztus 14., 10:06

Emlékszel a béna csókjainkra? Hogy

mondtam, ami eszembe jutott? Emlékszel

még a Zöld Szalonra? Úgy voltunk a

földön, mint az állatok. Nekem mindig

ugyanaz vagy: látlak izzadt hajjal a

legtitkosabb félszobában...

László Hajnalka: Standby (Készenlét) – 2014

Zöld Szalon

 

Miért nem kívánom, akit szívemből szeretek?

És akit minden sejtem kíván, így miért

szeretem meg? A hegyek között csönd volt,

nyári hideg,

aszfaltcsíkon álltunk, éjfélre járt: a fák

nyugalmat adtak. A falu egyik végéből a

másik végébe értünk, hogy kicselezzük a

fényszórókat.

 

Emlékszel a béna csókjainkra? Hogy

mondtam, ami eszembe jutott? Emlékszel

még a Zöld Szalonra? Úgy voltunk a

földön, mint az állatok. Nekem mindig

ugyanaz vagy: látlak izzadt hajjal a

legtitkosabb félszobában, közel hozzám,

majdnem ugyanott. Látom a szemed, érzem

az illatod: tudom, hogy ki vagy, tudom, ki

vagyok.

 

 Óperencia

 

A kanapémon ülsz és az ördög irányít

engem. Már csak húsz perc: arról beszélünk,

mi történt veled az irodában. Ki van ki ellen,

ki a toxikus: a tulaj vagy a piáros Icus?

Közben Napok hunynak ki, Óperenciába

fullad a gyerekkorunk: nem hiszünk a

csodában, csak a pinában és elborít a nemi

izgalom.

 

Beterítesz, mint az álom: a húson túl látom a

szemed. Keményedik a csiklód a számban,

elmozdul a fény a szobában, hat a rím és

hétfejű a sárkány: én a világ végét várom.