Csak ne félnénk
annyira, ama Végsőt
megidéző, a Semmit
elővetítő, távozó szárnysuhogás
nélküli, végleges távozás
utáni némaságtól...
Károlyi Amy csendóhajára.
Elég lenne
az angyali, madaraktól
jövő szárnysuhogás is,
csöndet igéző, mintegy
jelenlét-bizonyosság,
mely csak Övé, s a fellegek alatt
keringő Ölyvé, mely
föntről az egész
Földet őrizi, vigyázza.
Csak ne félnénk
annyira, ama Végsőt
megidéző, a Semmit
elővetítő, távozó szárnysuhogás
nélküli, végleges távozás
utáni némaságtól,
csöndtől, melyre Vigyázó
Szem már nem figyel, ama
füllel már nem hallhatótól,
elhalótól, ama végsőtől.
Megelőlegezett áldásként
marad a még elviselhető,
a zajt a szárnysuhogással
vegyítő, zajmentes, lelkünkből
szent egyszerűséggel áradó,
fülünknek megszokott, a hangost
a halkulóról leválasztó, műszerekkel
is alig kimutatható, Égi-Földi
zaj-csönd.
Kimutatható Csönd
nélkül is
fülünknek már belénk isteni csönd.