Király Farkas | Közeledés Bácskához

Király Farkas 2021. augusztus 20., 00:10

Köztudott – legalábbis Majoros Sándor Az eperfa nyolcadik gyökere című regénye szerint Bácskában az –, hogy minden rendes eperfának hét gyökere van. Egy nyolcadikat csak abban az esetben ereszt a földbe, ha valamilyen jelentős szerencsétlenség éri a fát.

Köztudott – legalábbis Majoros Sándor Az eperfa nyolcadik gyökere című regénye szerint Bácskában az –, hogy minden rendes eperfának hét gyökere van. Egy nyolcadikat csak abban az esetben ereszt a földbe, ha valamilyen jelentős szerencsétlenség éri a fát. Például villám csap belé, ahogyan a Majoros család eperfájába is. Erősen misztikus címet választott a szerző a családjáról írt könyvnek – mely leginkább arról szól, miféle sorscsapás érte 1938-ban a Majoros famíliát, és ennek miféle következményei lettek a következő három évtizedben. Közben a szöveg folyton megidézi a Bácskát Ómoravicától és Pacsértól Szabadkáig meg Zomborig.

A történetfolyam a szerző nagyapja, Majoros Ignác alakjának bemutatásával indul. A műszaki zseni és szolgálólányoknak minduntalan szelet csapó nagyapa a bajsai uraság, Kamjonkai Szemző Dénes gépkocsivezetője volt. Tervezte, hogy Szabadkára költözik, ahol autószerelő-műhelyt nyitott volna. De a terve sosem valósult meg: 1938-ban, a zombori újévi mulatság után éjszaka, hazafelé menet eltévesztette a Ferenc-csatorna hídját, autóstól a csatornába zuhant, és az urasággal együtt életét vesztette. Ez a baleset – vagy talán merénylet, ez sosem tisztázódik a regényben – lett a család legfontosabb történése, és ez vezetett ahhoz a szerteágazó folyamathoz, amelyet Majoros a regényében ábrázol, és amelyben nagyszüleit, szüleit, nagybátyját, távolabbi rokonait és más ismerőseiket mozgatja.

Külön érdekessége a regénynek, hogy igen fontos irodalmi előzménye van, amelyet szerző itt-ott emleget is a történetében. Ugyanis Kamjonkai Szemző Dénes, akivel a nagyapa a zombori Nagykanálisban életét vesztette, annak a Kamjonkai Szemző Gyulának volt az unokaöccse, aki az irodalomban Noszty Feriként ismert. Mi több: a szerző édesanyjáék szomszédok voltak azzal az Ungár famíliával, ahonnét Tóth Mari ihlető alakja, Ungár Piroska származott.

A történet harminc esztendejét Majoros Sándor pompásan foglalja keretbe. E keret maga a víz és a fulladás lehetősége. A regény utolsó fejezetében az akkor már katonaorvosként Újvidéken állomásozó nagybácsi és a családja nyaralni megy, ezért a velük élő nagymamát az elbeszélő gondjaira bízzák. A fiatal fiú nem érzi jól magát az emeletes ház szűkös lakásában, ezért a nagymama unszolására fürödni megy a Dunára – bár úszni nem tud. Amint belép a vízbe, a sodrás magával ragadja, és fuldokolni kezd. De szerencséjére épp egy olyan helyre sodorja az áramlat, ahol sikerül megkapaszkodnia és partra vergődnie.

Balesettől balesetig tart tehát a regény, közben pedig betekintést enged egy ma már történelmi távlatúnak nevezhető életmódba, élettérbe, családi berendezkedésbe, ahol szűkös a megélhetés, de sok az esemény, amelyeket Majoros a rá jellemző ironikus stílus legjobb fordulataival formáz letehetetlen olvasmánnyá, amelyben egyre előrébb haladva az olvasó azt is észre veheti, milyen erős szimbólum a nyolcadik gyökér: a Bácska életén átvonuló történelem, a múlt század eleji terület-elcsatolás következményeinek jelképe.

Aki szereti a családregényeket, szívesen fogja olvasni Az eperfa nyolcadik gyökerét. De ugyanígy érdemes kézbe vennie annak is, akit Bácska – vagy Jugoszlávia – 30-as és 60-as évek közötti vidéki mindennapjai érdekelnek. És annak is, aki csak arra kíváncsi, vajon milyen közegben és minek hatására találkozik (vagy mégsem?) a gyermek Majoros Sándor halott apai nagyapjával.

 

Majoros Sándor: Az eperfa nyolcadik gyökere. Magyar Napló, 2013

Megjelent a Magyar Kultúra Család-számában (2021/2)