Dorin Tudoran | Triptichon

Dorin Tudoran 2021. augusztus 21., 09:49

tt Szindbád! Szindbád, a tengerész!
anyám, nem látom én a partot
ti halhatatlanok s jövendő örökkön élők
a munkásosztály eljövő hősei
csúszkálva az üvegtengeren
hibátlanul, hangtalanul és félelem nélkül
hasonlóképpen a füstgomolyhoz
menetelve egy bolond fejében
mely előtt
a doktriner éjszaka
széles homlokán
egy rajzolt ikon
imádkozik
beborítva sócseppekkel
ahogy egy vásári démiurgosz
szeméből hullnak alá

Szőcs Géza, Fotó: Farkas Wellmann Endre
Szőcs Géza emlékére

 

bodensee

nagy a szomorúság a konstanzi tó körül –
hosszában épp hatvanhárom kilométer szomorúság
jól gondozott, figyelmesen nevelt

de a tavon keresztül is nagy a szomorúság –
tizennégy kilométer szomorúság
hullámzik tova

a tó a vizét csak négy év és háromhavonta
cserélik újjá teljesen –

és csak ilyenkor mozdul meg mindenestül
ez az ötvenötmilliárd köbméter
szomorúság

a pillanat, amely elválasztja
a régi és az új milliárdokat
egy vékony
víz alatti
axis mundi


az üveg lepratelep

Itt Szindbád! Szindbád, a tengerész!
anyám, nem látom én a partot
ti halhatatlanok s jövendő örökkön élők
a munkásosztály eljövő hősei
csúszkálva az üvegtengeren
hibátlanul, hangtalanul és félelem nélkül
hasonlóképpen a füstgomolyhoz
menetelve egy bolond fejében
mely előtt
a doktriner éjszaka
széles homlokán
egy rajzolt ikon
imádkozik
beborítva sócseppekkel
ahogy egy vásári démiurgosz
szeméből hullnak alá

elvesztett fogadás
egy luxusvonat lépcsőjén
midőn a galaxis apályban van
és Yorik saját fejét fogja
egy évszázada, egy ideje, egy hete

Itt Szindbád! Szindbád, a tengerész!
gúnynevén a
kedvezőbb idők váltóőre
sarlóval, kalapáccsal és tizennégy kalásszal

csak számolom a sosem volt
évek lángoló
vállai fölött

’sza meg ez a kurva élet
miért ér oly hamar véget

lovagolva egy tehervagon
füstütközőjén
dalolva, a refrén glissando –
dimmi quando, quando, quando
jó utat, jó utat
de mégis hogyan?

szerelmem, érintetlenem, ábrándozóm
húzd a függönyt össze
látod, ez már
gran canaria
ahol a gazda
csak egy ária
rien ne va plus
rien de rien

szerelmem
c’est payé balayé oublié!

tu te fous de passé?
kicsi cafkám

Itt Szindbád! Szindbád, a tengerész –
hullámokon szertefoszló mítosz

és lásd a megfejtést –
a lelkem újra útra kész és új kalandokra vár

 

ajtó

úgy halok meg
kezem a kilincsen
és nem tudom az ajtó
kintre vagy bentre nyílik

és azt hiszem
ez is fog megölni

 

Farkas Wellmann Endre fordítása