tt Szindbád! Szindbád, a tengerész!
anyám, nem látom én a partot
ti halhatatlanok s jövendő örökkön élők
a munkásosztály eljövő hősei
csúszkálva az üvegtengeren
hibátlanul, hangtalanul és félelem nélkül
hasonlóképpen a füstgomolyhoz
menetelve egy bolond fejében
mely előtt
a doktriner éjszaka
széles homlokán
egy rajzolt ikon
imádkozik
beborítva sócseppekkel
ahogy egy vásári démiurgosz
szeméből hullnak alá
bodensee
nagy a szomorúság a konstanzi tó körül –
hosszában épp hatvanhárom kilométer szomorúság
jól gondozott, figyelmesen nevelt
de a tavon keresztül is nagy a szomorúság –
tizennégy kilométer szomorúság
hullámzik tova
a tó a vizét csak négy év és háromhavonta
cserélik újjá teljesen –
és csak ilyenkor mozdul meg mindenestül
ez az ötvenötmilliárd köbméter
szomorúság
a pillanat, amely elválasztja
a régi és az új milliárdokat
egy vékony
víz alatti
axis mundi
az üveg lepratelep
Itt Szindbád! Szindbád, a tengerész!
anyám, nem látom én a partot
ti halhatatlanok s jövendő örökkön élők
a munkásosztály eljövő hősei
csúszkálva az üvegtengeren
hibátlanul, hangtalanul és félelem nélkül
hasonlóképpen a füstgomolyhoz
menetelve egy bolond fejében
mely előtt
a doktriner éjszaka
széles homlokán
egy rajzolt ikon
imádkozik
beborítva sócseppekkel
ahogy egy vásári démiurgosz
szeméből hullnak alá
elvesztett fogadás
egy luxusvonat lépcsőjén
midőn a galaxis apályban van
és Yorik saját fejét fogja
egy évszázada, egy ideje, egy hete
Itt Szindbád! Szindbád, a tengerész!
gúnynevén a
kedvezőbb idők váltóőre
sarlóval, kalapáccsal és tizennégy kalásszal
csak számolom a sosem volt
évek lángoló
vállai fölött
’sza meg ez a kurva élet
miért ér oly hamar véget
lovagolva egy tehervagon
füstütközőjén
dalolva, a refrén glissando –
dimmi quando, quando, quando
jó utat, jó utat
de mégis hogyan?
szerelmem, érintetlenem, ábrándozóm
húzd a függönyt össze
látod, ez már
gran canaria
ahol a gazda
csak egy ária
rien ne va plus
rien de rien
szerelmem
c’est payé balayé oublié!
tu te fous de passé?
kicsi cafkám
Itt Szindbád! Szindbád, a tengerész –
hullámokon szertefoszló mítosz
és lásd a megfejtést –
a lelkem újra útra kész és új kalandokra vár
ajtó
úgy halok meg
kezem a kilincsen
és nem tudom az ajtó
kintre vagy bentre nyílik
és azt hiszem
ez is fog megölni
Farkas Wellmann Endre fordítása